Keleti Szél <ázsiakult>

Long Men Fei Jia (2011) kínai wuxia, rendezte Tsui Hark. Főszereplők: Jet Li, Zhou Xun, Chen Kun, Li Yuchun, Kwai Lun-mei, Louis Fan, Mavis Fan. A film némiképp remake-je a Dragon Gate Inn (1966) és New Dragon Gate Inn (1992) filmeknek (utóbbi producere szintén Tsui Hark volt), de a rendező szerint a film inkább egyfaja "re-imagine". A téma, a karakterek és a sztori nagy része, valamint a stílus mindenesetre hasonló. 2010 őszén kezdték a forgatást 3D-ben, majd 2011 decemberében mutatták be, ill. az idei, februári Berlinálén is vetítik. Az Asian Film Awardson eddig hét nevezést kapott a mű.

Nálam csak közepes lett a film, de ez főleg a bonyolult történetnek köszönhető, vagy amiért a dialógusokból nem sikerült még a végére sem kihámoznom, hogy ki kicsoda, és mit akar. A karakterek bemutatása sekélyesre sikerült, megalapozatlannak érződtek a fordulatok, viszonyok, mintha az egész sztori csak arra lenne, hogy ide-oda állítgassák a bábukat. Azt hiszem, a film túl nagy hangsúlyt helyezett a látványra, ami a harci jelenetek mellett főleg a 3D technológia használatáról szólt, és utóbbi állítólag nagyon jól is sikerült. Tsui Hark innovatív módon, ügyesen vetette be a harmadik dimenziót a wuxia műfajában elsőként, a néző arcába repülő farönkökkel stb. Egy kis fantáziával ezeket a megoldásokat a sík verzióban is észrevehetjük, biztos nagy élmény a film egy IMAX moziban. Nekem mindenesetre, 2D-ben kicsit hiányzott a sztoriból a fókusz és a mélység, pedig érdekesnek tűnt, ahogy a sivatagi vendégfogadóban összegyűlik mindenféle ember. Egy részük arra vár, hogy egy ritka vihar láthatóvá tegyen egy rég eltűnt, kincsekkel teli palotát, ahol aztán a kissé klisés végkifejlethez érünk.. Trailer.

Sosem hallottam róluk, de márciusban Budapesten lépnek fel, japán zenekar. Ilyesmi.

Saya Zamurai - Kardhüvely-szamuráj (2011) Japán. Író-rendező Hitoshi Matsumoto. Fsz: Takaaki Nomi, Sea Kumada, Itsuji Itao, Tokio Emoto.

Egy kardnélküli (de az üres hüvelyt azért viselő), gazdátlan szamuráj és 9 éves lánya menekülnek, mígnem a helyi uraság el nem fogja a párost. Az apa lehetőséget kap, hogy életben maradjon, ha a gazdag előkelőség szomorú kisfiát mosolyra tudja késztetni 30 napon belül. Ellenkező esetben harakiri. Elég népmesei történet, a vége már kevésbé, de a film erről a 30 - jobbára szánalmas - próbálkozásról szól. Nem is tudom már, hogy néztem végig, miközben a bénázásokról sejteni lehet, hogy viccesnek szánták, nem volt az. Hiába a komikus rendező, aki egyébként a Big Man Japant is alkotta, majd a 2009-es Symbolt, a komolyabb részeket leszámítva inkább fárasztó volt a film.

Sajtókonferenciát tartottak múlt héten Donnie Yen legújabb projectjéről Pekingben. A Special Identity (特殊身份) c. modern akciófilmet Clarence Fok Yiu-leung rendezi (aki a Naked Killert csinálta). Természetesen az akciókoreográfiáért Donnie lesz a felelős. Egy korábbi wushu bajnok, a True Legendben is szereplő Vincent Zhao Wenzhuo lesz filmbéli ellenfele, és látványos verekedések, autós üldözések várhatók. [via KC]

Hanare goze Orin (1977), japán dráma. Rendezte Masahiro Shinoda. Fsz: Shima Iwashita, Yoshio Harada, Tomoko Naraoka. Trailer.

Egy idős, művészfilm-rajongó ismerős ajánlotta, olyan is. Mármint szép, művészi, de kell hozzá hangulat, abból is minél letargikusabb. Maga a film tetszett, de a megnézése vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, azt hiszem, kinőttem, kiábrándultam már az ilyen bölcsészkedő attitűdből, az értelmetlen, szomorú sztorik nem hatnak meg igazán, ha nincs valami építő jellegű mondandója. Szerintem nem olyan sz..r az élet, legalábbis nekem, és a film nem adott annál többet, minthogy bemutatta, hogy másnak bezzeg de. Főhősünk vak, árva gyerekként kerül egy férfiak szórakoztatására szakosodott, vallásos és szexmentes női közösségbe, ahol hozzá hasonló nemlátók zenészként próbálnak eltengődni, ú.n. goze-k. Vidéken, Japánban, 100 évvel ezelőtt vak nőnek lenni nyilván nem adott sok optimizmusra okoz, és mivel a közösségükben tilos volt férfiakkal hálni, így a szerelmi szálak sem alakultak túl jól a történetben. A film viszont mindenféle szimbolikus képekkel is tele volt, tenger meg ringó búza, úgyhogy esszét lehet róla írni, aki akar.

Feng Yue (1996), Csábító Hold, kínai dráma. Elcsábultam. Bár épp csak egy pillanatra néztem bele az elejébe, hogy milyen, de néhány képkocka után már ott is ragadtam, és ahogy jöttek a feliratok már az elején, gyanút fogtam, hogy ebben a "fényképezte: Christopher Doyle" is szerepet játszott. Amellett, hogy a rendező, Chen Kaige miatt szereztem be a filmet, melyben Gong Li és Leslie Cheung játszanak főszerepet, méghozzá kimagaslón, főleg utóbbi. Leslie a film idején már 40 éves volt, hihetetlen, mert olyan 25-nek néz ki benne, és nagyon sármos.

恭喜恭喜！Boldog új évet! :)