Keleti Szél <ázsiakult>

Eredeti címén: The Founding of a Party (建党伟业) 2011, kínai történelmi film a Kínai Kommunista Párt megalapításáról, illetve az ahhoz vezető eseményekről kb. 1911-1921 között. A film előzménye a császárságot bevégző, 1911-es forradalomról készült The Founding of a Republic c. film volt, amelyet szintén Huang Jianxin és Han Sanping rendeztek. Míg utóbbi a köztársaság 100., addig előbbi a párt 90. éves megalakulásának évfordulójára készült, állami támogatással, így még a szokásosnál is egyértelműbb a propaganda-film jellege, de szerintem ez volt vele a legkisebb gond. A film felkerült az imdb "bottom 100" legrosszabb filmjei közé, én azért adtam rá 4 pontot a díszletek miatt.

2009-es japán anime, így azóta el is felejtettem, mi volt benne az érdekes, csak úgy megnéztem. Három 20-perces epizódból áll a film, az első után majdnem fel is adtam, de aztán érdekes volt, csak valahogy kevés. Nem volt idő kibontakoztatni, vagy egyátalán, megérteni a sztorit, és a rövid idő nagy részét így is az akciójelenetek tették ki, amikért viszont nem volt kár, mert nagyon jól néztek ki, remek koreográfiával. Nem is csoda, a rendező Ryuhei Kitamura (Versus, Azumi), a producer pedig Shunji Iwai, a főszereplők (hangja): Hayato Ichihara, Aya Ueto és Kane Kosugi voltak. Zene: Nobuhiko Morino (Versus). A filmet Yokohama város alapításának 150 évfordulóján mutatták be, de hogy miért, azt nem tudom. A történetben főleg androidok vannak, érdekes tájak, és látványos verekedések. Trailer.

Indoklás és ajánlók is jöhetnek. Ez pedig, ami tavalyról maradt:

Hoshi o Ou Kodomo (2011), japán anime, rendezte-írta Makoto Shinkai (5 Centimeters per Second, The Place Promised in Our Early Days). A film több, mint kétórás, a leghosszabb animációs filmnek készült, május 7-én mutatták be Japánban. Fő témája a búcsú, emellett van benne kaland, dráma, akció és románc is. Vizuálisan igen szép a film, de a kedves képek ellenére a mondanivalója elég komoly, nekem tetszett, a végére azért üt is. Ajánlom.

A főhős Asuna, egy iskolás lány, aki magányosan tengeti napjait, egy különleges kismacskát tudva barátul, miközben anyja nővérként éjjel-nappal dolgozik. Apjától, aki már nem él, egy különös kristályt kapott emlékbe, amelynek segítségével titokzatos zenét fog be egy nap valami tákolt rádiószerűvel. Talpraesett lány, jó tanuló, és saját magát is kénytelen így, egyedül ellátni, de persze, ebben azért van valami szomorú. Egy nap hazafelé egy furcsa, hatalmas szörny támadja meg, és egy legalább olyan furcsa fiú megmenti. Egy ismeretlen helyről érkezett, a csillagokat bámulja, de nem űrhajós, otthona épp az ellenkező irányban van. De még mielőtt megismerkedhetnének igazán, a fiú is eltűnik, Asuna pedig útrakel, hogy megtalálja. (Előzetes..)

Arról már volt szó, hogy Enkh Jargal mongol morin khuur-, torokének- és mindenféle zeneművész űberkirály, és tessék beszerezni, de hirtelen kíváncsi lettem, fellép-e valahol. Hoirr Öngö c., egyetlen szólóalbuma 2002-ben készült, így gondoltam, nem egy pörgős karrier, de ehhez képest nagyon durva a koncertnaptára, főleg német és francia, belga, svájci fellépésekkel, de naponta, 2013-ig tele. Ráadásul egy csomó formációban játszik, így találtam pl. ezt a saz-morinkhuur-thavil kombót (török lant, mongol hegedű, indiai dob):

Ezzel a dobossal a Zangina nevű formáció alatt fut, ami engem még kíváncsibbá tett, az a Duplessy & The 3 Violins Of The World banda, ahol az egyik vonós erhu. Guo Gan játszik rajta, morin khur a másik, a harmadik pedig sarangi (Samir Khan), a Duplessy nevű meg gitáros. Ez egy kicsit már túl kaotikus nekem..

Az Ani Kuri tévéműsor mellé készült 15 db. egyperces animét 2007-2008-ban láthatták a japán nézők az NHK csatornán, mindegyiket más-más rendezte. Többek közt Makoto Shinkai, Michael Arias, Mamoru Oshii és Satoshi Kon ("Jóreggelt!"):

2010, japán történelmi akció/dráma. Rendező: Junya Sato. Írták: Akira Yoshimura regényéből - Itaru Era, Junya Sato. Főszereplők: Takao Osawa Kyoko Hasegawa Akira Emoto Hiroyuki Watanabe Katsuhisa Namase.

1860, egy szamuráj hirtelen küldetésre indul, hátrahagyva feleségét, gyerekét és szeretőjét. A Mito-klán azon 17 szamurájának egyike, akik esküt tettek, hogy megölik az egyik előljárót, aki a többi korrupttal együtt a császárság és az ország ellenében a gonosz külföldiekkel bizniszel. A megtörtént esemény fő színhelye az Edo Kastély Sakuradamon kapuja (Edo a mai Tokió). Az eset politikai hátterén kívül az egyes karaktereket is megismerhetjük, illetve a történet következményeit, plusz a merénylet szervezése, lebonyolítása és az azt követő menekülés akciófilm-jelleget is kölcsönöz a filmnek. Ennek ellenére annyira nem ragadott magával, lehetett volna hangulatosabb, vizuálisan több. Akit a korszak és a téma érdekel, nézze meg.

Mindent az olvasókért! A blog kedvéért kipróbáltam a mentolos-csokis Pockyt. :) Nem olyan jó, vagy csak mostanában sok jobbat ettem ilyesmiből, nagyon mű íze volt. Egyébként már nem is vagyok oda érte túlzottan. A másikat egy tajvani ismerős hozta, így muszáj volt megkóstolnom, és annak ellenére, hogy nem szeretem az ananászt, már ötöt megettem. Elég porlós, belül ragacsos, fullasztó, erős illatú, és valódi ananászt tartalmaz. Ez a sütifajta ott elég gyakori lehet, mert emlékszem, hogy tavaly nyáron is valami hasonlót ettem, ami onnan volt, csak az zöldteás-árpás, ez meg síma liszt-alapú. De amitől igazán jó, az a szép doboza. :)