Mural
Huabi (2011) kínai-hongkongi fantasy. Rendezte: Gordon Chan. Eleinte a rendező és a sztori forrásának azonossága miatt a Painted Skin folytatásának titulálták a filmet, de nem kapcsolódik hozzá. Szintén Pu Songling - Liaozhai furcsa történetei (Strange Stories of a Chinese Studio) c. szellemsztori-gyűjteményéből származik a történet (akárcsak A Chinese Ghost Story filmeké). Fényképezte: Mark Lee, zene: Fujiwara Ikuro. A film mandarin nyelvű. Főszereplők: Deng Chao, Sun Li, Collin Chou, Zheng Shuang, Eric Tsang, Andy On, Yan Ni. Idén ősszel mutatták be, a közönség reakciója elég vegyes lehet, mert nekem pl. nagyon tetszett a film (8/10), de az imdb-n csak 5.7 pontos. Témájából fakadóan sok CGI-t is tartalmaz.
A szorit egy rövid történet inspirálta, amelyet a rendező aztán két éven át írt tovább, míg kész lett a - szerintem egész nagyszerű és elgondolkoztató - forgatókönyv. Az alaphelyzetben három idegen egy templomba érkezik, és az egyik diák (Deng Chao) egy fali festményen (mural=freskó) addig bámul egy nőt, míg megnyílik egy kapu, és egy tündérvilágban találja magát, ahol 99%-ban csak csinos, fiatal, halhatatlan nők vannak és ezer veszély. Később visszamegy, hogy segítsen egy miatta bajba került nőn, és emiatt az érzelmi szálak is összegabalyodnak, plusz a különös helyet egy szerelem-ellenes, gonosz, vagy legalábbis elég cinikus nő (Yan Ni) uralja. Ezúttal a diákkal tart butácska szolgálója is, és a maszkulin tolvaj (Collin Chou), akit érkezésük előtt ejtettek foglyul. A történet a szerelmi szálakon túl buddhista gondolatokról, a fejünkben képződő fantáziákról, és a férfi és női szerepekről is szól, meg az is kiderülhet belőle, milyen keskeny a menny és a pokol (fogalma) közötti határ.
A film szerintem nagyon jól néz ki (vizuálisan). Néha humoros, máskor érzelgős, a színészek is jók, és a zenéje is hangulatos. Meg is lepett, hogy egy viszonylag ismeretlen japán írta, mert amúgy elég kínaias, és a sztorihoz illő a soundtrack. Már a főcím is nagyon tetszett, ahogy a feliratok jöttek, és az egész, tarka fantáziavilág. A végén pedig a két főszereplő énekel. Férfi nézőknek sok tucat gyönyörű nő jut, nőknek csak három, de azért szép pasi (a harmadik a palotában szolgáló arany madár-lény), és a díszletek is látványosak. A CGI-képek megítélése már vegyesebb, amikor csak a környékről, a helyszínről van szó, ott szépek, de akciójeleneteknél már kicsit gyengébb, egy-két szörny esetében pedig már úgy néz ki, mint valami 90-es évekbeli, béna számítógépes játék grafikája (pedig amúgy egy amerikai cég csinálta, a Base FX, annak is a pekingi irodája). A film szerintem érdekes és szórakoztató volt, itt a hivatalos site és egy előzetes.
Itt meg az egész. Amíg ki nem jön rendes dvd-n, csak a 720p-t ajánlom.
