The Samurai I Loved

Elkezdtem nézni felirat nélkül a Hana no Atot, alig tudtam abbahagyni a csodás képek, finom mozdulatok, hangulat miatt, csak éppen minden elszántság ellenére nem bírkóztam meg az udvarias és szamuráj-kori nyelvezettel felirat nélkül. “Ha ló nincs…” alapon így a fenti filmre (Semishigure, 2005, Japán) váltottam, ami témáján túl még annyiban kapcsolódik Yoji Yamada említett filmjéhez, hogy szintén Shuhei Fujisawa írta a film alapjául szolgáló regényt (akinek egyébként a Twilight Samurait és folytatásait is köszönhetjük). Éppen csak a rendező más, ezúttal Mitsuo Kurotsuchi, aki előtte még három, kevéssé ismert filmet rendezett, és főleg tévésorozatokat ír. Főszereplők: Somegorô Ichikawa, Yoshino Kimura, Kôji Imada, Ryô Fukawa. Zene: Taro Iwashiro (a soundtrack meg is jelent CD-n). A Japan Academy Awardson 11 díjra jelölték a filmet, amiből aztán egyet sem nyert meg, csak három másik, kisebb díjat.

Miután szamuráj apját politikai okból harakirire kényszerítik, Bunshiro egyedül marad anyjával, nehéz körülmények között élve, de a barátai kitartanak mellette, és a régi, szomszéd lány szerelme sem múlik. Apja tanácsa és tehetsége folytán tovább gyakorolja a kardforgatás művészetét, majd évek múltán visszakapja rangját, és a rízsföldek felügyeletét bízzák rá. Aztán hírt kap egykori szerelméről, és a múlt újra kísérteni kezd, amikor az apja haláláért felelős klánfőnök egy cseppet sem kellemes feladatot bíz rá. Jó a történet, a film élvezetes, de nem érdemes Yoji Yamada műveihez mérni. Trailer.

Kategória: FILM, JAPÁN | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.