Life on a String

边走边唱 (1991) kínai dráma, rendezte Chen Kaige. A filmet Cannesban mutatták be, még a rendező főműve, a Farevell My Concubine előtt készült, Shi Tiesheng regénye alapján. Főszereplők: Liu Zhongyuan, Huang Lei, Xu Qing. Operatőr: Gu Chanwei, zene: Qu Xiaosong.

A film leginkább témája miatt érdekelt, melynek központi eleme a sanxian, ami a japán shamisen kínai elődje, hasonló, bendzsó-jellegű, háromhúros, pengetős hangszer, kígyóbőrrel fedve. Egy idős, vak mester játszik rajta, akinek még gyerekkorában, halálakor azt mondta a mestere, hogy ha elszakad a hangszeren a 1000. húr, visszanyeri a szeme világát. Most már 997-nél tart, és van egy fiatal, szintén vak tanítványa is. A film lassú, filozófikus jellegű, hangulatos és kicsit melankolikus is, de van benne valami, amitől a képernyő/vászon elé szegezi a nézőt. Legalábbis én csak bele akartam nétni egy kicsit, aztán végigültem, és nem lettem tőle okosabb, de mégis valamiért élvezetes volt. (Egyébként a zenét akartam csekkolni, mert egy kínai ismerős nemrég látta a filmet, és állítja, hogy sanxian helyett pipán játszottak benne, ami elég béna lenne, és nem is tudtam eldönteni, mert vannak gyanús dolgok, pl. 4 hangos arpeggiok, és pl. a sanxianon nincs bund, de igazából nem tudnám eldönteni, és végül is nem is ez a lényeg.)

Kategória: FILM, KÍNAI | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük