Enkh Jargal – Hoirr Öngö. Sounds Of A Modern Nomad

Mostanában rengeteg lófej-hegedűs zenét hallgatok, de a legtöbb ilyen, kínai kiadású gyűjtemény főleg szóló népdalokat tartalmaz kissé olcsó hangzású szinti alapokon (pl. Matouqin Legends 1-3), még az is nagyon klassz, de sikerült azért egy eredetibb, érdekesebb mongol lemezt találnom. Úgy indult, hogy a youtube-on ráakadtam erre:

Ez egy más stílusú torokének, mint aminek olyan zizegős hangja van, mivel többféle van, de elég döbbenet így is, hogy milyen mély és magas hangok jönnek ki a művészből, nem beszélve a hegedűjéről (morin khuur)… A zenész, becenevén Epi, 43 éves, Ulánbátorban született, és az ottani zenei konzervatóriumban tanult egy neves morin khuur művésztől. Később Európába látogatott, majd több külföldi fellépése is volt, tavaly például Pécsett. Zenéje mély, népies gyökerű, a mongol sztyeppék hangulatát tükrözi, de szeret ugyanúgy a modern stílusokkal is játszani, a jazz és még a hip-hop sem áll távol a művésztől, bár ez utóbbit nem hallhatjuk fenti szólólemezén. A modern nyugat és az ősi tradíciók ötvözésére mindenestre a cím is utal, a Hoirr Öngö valami olyasmit jelent, hogy “két világ között” vagy “két otthon”. A lemezen jazzes ritmusokból, improvizációkból nincs hiány, de ezek egyátalán nem zavarják meg a folkos dalokat. A gyorsabb számok mellett vannak a fenti kliphez hasonló, szép, lírai hegedűszólók, és filmzenébe illő darabok, amelyek szinte odarepítenek a végtelen mezőkre. Magas,  lágy, selymes énekhangja pedig hátborzongató. Ajánlott meghallgatni.

Kategória: Mongol, ZENE | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.