Szakura fesztivál

Virágokról lesz szó, meg rólam. Japánban, és mindenütt, ahol japánok és japán cseresznyék vannak, nagy figyelemmel kísérik, ahogy a tavasz érkezését, a múlandóságot, a szépséget jelképező cseresznyevirágok kibontják első szirmaikat. Megjegyzem, számukra csak az elsőnek nyílók sakura, sok más típust, ami később jön, egyéb nevekkel illetnek. Pl. az öt sziromnál többel (akár százzal is) rendelkzeő virágúakat yaezakurának, ezek nyílnak a legvégén. Vannak fehér, rózsaszín, színváltó, sárga és zöld szirmú fajták is, és akad, ami télen nyílik (fuyuzakura). Japánban vagy száz változatot tartanak számon, amelyek szélességi foktól és időjárástól függően más-más időben virágzanak ki egy rövidke időre. Aki sok szép cseresznyevirágot akar látni, sürgősen menjen el a Füvészkertbe.

Én a Newark (NJ) közelében található Branch Brook Parkban voltam tegnap a szokásos, éves cseresznyevirág-fesztiválon. A parkot még a XIX. sz. végén hozták létre, majd több, mint 4000 db. japán cseresznyefa került bele, 14 fajtából, de a lényeg, hogy ezek igazi, korai szakurák. A brooklyni botanikus kertben pl. hetekkel később már csak a hasonlóakat ünneplik, mivel ott fontos, hogy a többi növény is látnivalóval szolgáljon. Ezzel szemben a fenti parkban viszont volt már, hogy épp hóvihar játszott a szirmokkal. Most is fújt a szél, az időzítés viszont tökéletes volt, épp a virágzás csúcsán. A helyszínen műsorokkal (zene, tánc, dobosok, aikido) és vásárral várták az érdeklődőket, bár furcsa mód japán kaja pont nem volt, csak kürtöskalács meg hotdog. Egyedül a fellépő zenekar tagjai kaptak szuper, teriyaki csirkés, bento boxos ebédet. Finom volt. :)

pont nem látszok :)

Az elmúlt hetekben főleg azon aggódtam, hogy majd megint begörcsöl-e a talpam a színpadon, mint a múltkor – részben a ráerőltetett, gyerekméretű tabi zoknitól, ami nem nyúlik (a sztreccs tabi kamu, annak is külön neve van) -, másrészt mert 5 perc a rekordom a kilapított sarkon ülésből, és a kis kardkovácsról szóló, eljátszandó dal (ez) tíz perces.. Végül megúsztam, eleinte próbáltam fél centire a levegőben tartani magam (nem levitáció:), aztán meg észrevétlen cserélgetni a súlypontom. Inkább a zenén kellett volna parázni, mert amikor a senseinek kiesett a húrja a szám végén, egyedül maradtam a shamisennel..

Most különben a kimonó sem volt olyan kényelmetlen, talán mert nem volt mellé 40 fok, és most már tudtam, hogy jobb, ha felfújom magam, amíg ketten húzzák a rámtekert madzagokat, ha a későbbiekben is lélegezni akarok. Szép is volt, mindenkinek egyforma. Egész hamar rámdobták, és a végén magamtól sikerült kibontanom a tucat rámkötött csomót, de a ruha összehajtásához már kellett egy profi. Vagy 20 lépésből állt, nem csoda, hogy szeretnek origamizni, de a végén meglepő mód téglalap alakú lett a csomag. Ez a leírás kb. korrekt.

A bejegyzés kategóriája: JAPÁN, ZENE
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük