Steam Cake

“My lasting memory of that first trip to France in 1952, is of sensuality. Today, one would have to step off an aeroplane on the other side of the world to experience such an impact on the senses. There was a strangely exotic smell which hit me as soon as I set foot on the quay at Calais, later identified as a mixture of strong tobacco, expensive scent and fresh garlic.”


Komolyan ennyit kell magyarázkodni egy csokis sütin? :) A Ginza Kimuraya pékség Tokió mellett pl. Los Angelesben is rendelkezik üzlettel, a termékek egy részét pedig közértben is árulják, ez is onnan van, hűteni sem kell. A tokiói üzlet a Ginza negyedben van, nyilván. Sok más japán pékséghez hasonlóan őket is a francia sütemények varázsolták el, de a fenti szöveggel ellentétben a csokis gőzsütinek se dohány, se fokhagyma íze nincs. :) Belül is csokis, szivacsos, kicsit nedves labdacs, nem túl édes, már-már frissítő, reggeli kávéhoz tökéletes.

A céget 1869-ben alapították, az egyik, ha nem az első ilyen pékség volt, fő specialitásuk az “an pan“, ami egy édes fánk- vagy zsömleszerűség, leggyakrabban read bean pasztával töltve, és igen népszerű. A feltalálója Yasubei Kimura volt (lásd Ginza Kimura-ya: ginzai Kimura-bolt), aki munkanélküli szamurájként lett cukrász. Az akkori, nyugati, sós, savanykás kenyereket japánosította másfajta élesztő és töltelék hozzáadásával, majd leghíresebb anpanja (sakura anpan), melyet sós cseresznyevirággal díszített, eljutott a császárhoz, aki eztán minden napra rendelt belőle.

Visszatérve a steam cake-re, azaz mushipan, elég egyszerűnek tűnik elkészíteni. Itt egy két recept. Legalábbis az összetevők elég hétköznapiak, és kevés van belőlük. Egy tojás-cukor-vaj/vagy tej rész és a sütőpor-liszt, amit több-kevesebb ügyeskedéssel tésztává alakítunk, de aztán az egészet párolni kell valami gőzölőedényben, ami már elég bonyolultnak hangzik.:)

Kategória: Gasztro, JAPÁN | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.