Bevonódtam

Nem nagyon láttam új filmeket az elmúlt időkben, mert az első erhu-órámtól rettegtem helyette, amit ma sikerült túlélnem. Mint már írtam, tavasszal tetszett meg a hangszer, bár korábban is bírtam a hangját, csak nem figyeltem oda rá így.. Aztán most sikerült lenyomoznom, aki annó játszott a fesztiválon, és huh.. nem is akarok untatni senkit. Az egyik érdekesség, hogy a művész játszott egy lemezen, amiről kiderült, hogy már vagy öt éve itt volt a polcunkon… A másik érdekesség, hogy nem igazán beszél angolul. :)

Kultúrmisszióval most nem nagyon szolgálhatok, a shamisenes kezdéshez képest itt nem sikerült fontos dolgokat kiderítenem, azon kívül, hogy rájöttem, milyen nehéz rajta játszani, és nekem mennyire nem megy. Még sosem volt dolgom vonós hangszerrel, és mindenféle hihetetlen abnormális hangokat hoztam ki belőle, ha éppen sikerült megszólaltatni, akkor leginkább macskagyilkosságra emlékeztetett. Sokat kutattam azonban a neten hangszer után – még nincs -, ebből okosabb lettem valamennyire. A jó hír, hogy sok videó és tananyag van, és lehet elfogadható áron erhut venni. A postaköltség nem kevés, de szumma, mondjuk, 100 dollártól felfelé. 60 körül gagyi pozdorját adnak, dupláért már rózsafát, aztán az ébenek a profi drágák. Meg azt hiszem a szantálfa is, amin ma játszottam. A másik, amiért kétszer is meg kell néznünk, honnan rendelünk, hogy a kígyóbőr miatt úgy elkobozzák, mint a sicc, ha nincsenek meg a pontos eredetpapírok. Hogy milyen hamar lehet rajta megtanulni, azt sajnos még nem tudom, de talán valaki válaszol. :)

A bejegyzés kategóriája: KÍNAI, ZENE
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük