Keleti Szél <ázsiakult>

Kicsit el voltam utazva, jetlag stb.. A repülőn elkezdtem nézni egy bollywood filmet, de a hősies küzdelmet a feléhez (se) érve feladtam. Ishqiya volt a címe, két menekülő bandita (vagy inkább piti tolvaj) egy másik, ha jól értem, épp nemrég elhunyt bandita nőjének házában húzza meg magát, de sokszor megtalálják, átverik vagy próbálják lelőni őket, meg némi románc is van, de összességében marha unalmas volt. Nem is értem, mitől van úgy felpontozva. Úgyhogy inkább megnéztem újra a Karate Kidet. :)

A Pinktentacle ismét érdekes, japán képeket gyűjtött össze 19. századból származó, egészséggel kapcsolatos fametszetek közül, amelyekből a The University of California, San Francisco-i egyetemén látható nagyobb kiállítás. A késő-Edo, korea-Meiji korszakból származó metszeteken gyógyszerreklámok, anatómiai ismeretek, különböző kórok megelőzéséről szóló ábrázolások láthatók. Még a képaláírások segítségével sem tudnám igazán elmondani, mit ábrázolnak egyes képek, de érdekesek mindenesetre. :)

Cristopher Doyle, a leginkább Wong Kar-wai filmjeivel elhíresült operatőr első, 3D-s filmje egy japán, nyuszis horror lesz. A rendező Takashi Shimizu (The Grudge), szereplők: Mitsushima Hikari, Kagawa Teruyuki, Omori Nao, Ogawa Tamaki. Az előző linken található 2-3 képnél többet nem tudni még róla, de Velencében bemutattak a filmből egy pár percet, így annyi már bizonyos, hogy a hír komoly. :)

Szerdán kezdődött, és még egy hétig tart a Velencei Filmfesztivál, amelynek programjában több, érdekes, új keleti film is szerepel. Versenyben vannak:

• 13 Assassins (Takashi Miike, Japán)
• Norwegian Wood (Tran Anh Hung, Japán)
• Detective Dee and the Mystery of Phantom Flame (Tsui Hark, Kína)

A nyitófilm Bruce Lee előtti tisztelgésképp:

• The Legend of the Fist: The Return of Chen Zhen (Andrew Lau, Kína/Hongkong)

Versenyen kívül:

• That Girl in Yellow Boots (Anurag Kashyap, India)
• Showtime (Stanley Kwan, Kína)
• Zebraman (Takashi Miike, Japán)
• Zebraman 2: Attack on Zebra City (Takashi Miike, Japán)
• The Child's Eye 3D (Oxide Pang, Danny Pang, Kína/Hongkong)
• Raavan (Mani Ratnam, India)
• Shock Labyrinth 3D (Takashi Shimizu, Japán)
• Space Guy (Zhang Yuan, Kína)

Funuke domo, kanashimi no ai wo misero (2007), japán dráma, némi fekete humorral. Yukiko Motoya regényéből írta és rendezte Daihachi Yoshida. Fsz: Eriko Sato, Masatoshi Nagasa, Hiromi Nagasaku, Aimi Satsukawa. Kilenc díjat nyert a film, a felét Jokohamában, egyet Varsóban, és többet Hiromi Nagasaku kapott mellékszereplőként (ő a feleség). Jó pár fesztivált megjárt a mű, elsőként épp Cannes-ban mutaták be. Jó film, nem bántam meg. Érdekes, kissé furcsak karakterek vannak benne, akikkel érdekes és nagyon furcsa történések esnek meg.

Mindez egy kis faluban játszódik, nagy részben a házon belül. A sztori ott indul, hogy a szülők balesetben meghalnak, és összejön a család a temetésre. Van egy idősebb, tinédzser lány, aki igen magába forduló, egy idősebb, nem vérszerinti bátyja, aki jóképű, és a földeken dolgozik, és a család által kitartott, színésznői álmait kergető városi nővérük. A férfinak még felesége is van, akit a bánásmód miatt a film jeléig cselédnek hittem... :) Ahogy együtt töltenek pár hetet, lassan kiderül a múlt, a köztük lévő feszültség vagy éppen vonzalom különös okai, jópárszor előkerül a konyhakés, és a furcsa, humoros jelenetek mögött valami szívhezszóló, emberi dráma. Előzetes.

Kaptam ma egy új játszanivalót shamisenre, a képen a kottát láthatjuk. Ez eléggé más, mint a tabulatúraszerű bunkafu jelrendszer. Hasonló, de inkább kanjival írt kották léteznek shakuhachira is, és még számos más, iskolánként eltérő rendszer létezik. Tulajdonképpen a fenti is egyfajta tab, csak nem számok, hanem japán írásjelek jelzik a lefogás helyét, és a három húron minden egyes helynek saját kódja van. Ezek többségében a hiragana "ábécé" jelei, de akad egy-két kanji-féleség is, illetve átalakulnak katakanába, ha pl. gyűrűsujjal kell lefogni. A fentinél a nagybetű a dalszöveg, a kisebb a kotta, a legszélén a kis vonások a ritmus. Még az ujjhasználat, a technikai fogások is benne vannak. Az egész (jelsorrend) alapja a régi, japán ábécé, az iroha, ami egy vers is egyben, és úgy van összerakva, hogy a szótagjelek mindegyike megtalálható benne épp egyszer. Egy kicsit olyan, mint a "The quick brown fox jumps over the lazy dog" (ami tartalmazza a full angol abc-t). Csak hosszabb, és nehezebb megjegyezni. :)

Mondjuk, nekem nem igazán jön be a zenéjük, túl kommersz és nyugatias, sokkal jobban szeretem Hyde szólólemezeit, de úgyis csak a pofikájáért megyek. :) Amit viszont nem értek, az a földszinti sor és székszám; csak nem gondolják, hogy ezt ülve fogjuk nézni?!

http://www.myspace.com/vampsofficial

Szupercuki.

1. rész: http://www.youtube.com/watch?v=e5k5XTZy0rA

2. fele: http://www.youtube.com/watch?v=R7L6xkpnYc4

A show arról szól, hogy két kisgyereket elküldenek bevásárolni egyedül (persze, jó pár kameraman kíséretében). Hús, krumpli, zeller és egy kiwi kell. Végül sikerül is a dolog, csak a zellert nézték be... :) Helyette "butterbur"-t vettek (van ennek magyar neve?). A műsort az NTV adja 1991 óra, címe Hajimete no otsukai (első megbizatás). Ebben a részben a nagyobbik fiú, Masaki, 5 éves, a kislány, Saiko, két hónap híján 3.