Shamisen vs. csárdás

Na, ez az, aminek viszont semmi értelme nincs szerintem. A két hangszer, a gyors, pergő hegedű és a gyors, pergő, ugyanolyan élesen szóló tsugaru shamisen szinte kioltja egymást, mind a kettő egyaránt zavaró (legalábbis nekem). Véletlenül találtam rá erre is. Shinichi Kinoshita egyébként kiváló shamisen-művész, ő játszik DJ Krush Jaku c. albumán is, a Beyond Raging Waves c. dalban, vagy itt is remekel egy taiko dobossal. Roby Lakatos (vagy Lakatos Róbert?) pedig egy magyarországi cigányhegedűs, aki egyaránt játszik klasszikus, jazz és roma zenét. Ők ketten készítettek 2002-ben egy közös lemezt – Kinoshita meets Lakatos: So-Gu -, melyen hét zeneszám található. A dalokban sokszor felváltva játszanak, de amikor egyszerre, akkor sem nagyon passzol. Legalábbis, az első, Csárdás c. számnál így éreztem:

A többi már kellemesebb, ahol valamiféle etno-world fúziós jazzt játszanak, dobbal, zongorával.. A Hanasachi című egész szép, bár a hegedű éles hangja itt is zavar kicsit, nagyon elvonja a figyelmet. Az A csitári hegyek alatt feldolgozása egész jópofa, bár ez is bizarr egy kissé… Az utána következő, gyors, zavaros számok viszont nekem hallgathatatlanok, és úgy általában inkább idegesítő a lemez, mintsem kellemes. Ezt a sziámizenét jobb lett volna műtétileg szétválasztani. :) Mindenesetre érdekes, ilyen is van.

Kategória: JAPÁN, ZENE | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük