Erhu

Említettem a múltkor, hogy a partmenti, amatőr fesztiválon megtetszett nekem az erhu, (二胡) a kéthúros, kínai hegedű. Ez egy (kínai) utcazenészeknél is látható hangszer, még akár a new yorki metróban is találkozhatunk vele, bár ma már kevesebben ismerik, ahogy általánosságban is elmondható, hogy visszaszorulóban van a nép hangszerek iránti érdeklődés keleten. Mindenesetre alapvető, ősi hangszernek számít, amely Közép-Ázsiából került Kínába már vagy ezer éve. Több okból is érdekes…

Az egyik ok, hogy nagyon szép hangja van, szinte hihetetlen erővel tud megszólalni, ha azt nézzük, milyen kicsi, labdányi teste van, amelyet egyébként kígyóbőr fed. A másik, hogy előzetes elképzeléseim ellenére sok szempontból különbözik a nyugati hegedűktől, ami első látásra talán fel se tűnik. Azt nyilván észrevesszük, hogy függőlegesen tartják, és mint mondtam, csak két húrja van,. Ám egyre gyanúsabbnak tűnt nekem ott élőben (és később a felvételeken is), hogy mintha a levegőben játszanának a húrokon. Gondoltam, biztos napszúrást kaptam, rosszul látok – de kiderült, hogy valóban, a hangszernek nincs fogólapja, amire rányomnák az ujjukat, hanem egyszerűen csak érintik a húrt (régen selyem volt, ma már fém). Nyereg (nut) sincs, ami felül rögzítené a húrokat, hanem egy selyem (vagy fém) hurokkal le van csak kötve.

Ez még semmi. :) A két húr  (amit kvintre hangolnak) elég közel van egymáshoz, tulajdonképp úgy játszanak rajta, mintha egy lenne. Ami még feltűnhet – ezentúl -, hogy elég kevés a zenében a szünet, nincsenek nagy, hirtelen csöndek, inkább egybefolyik az egész, ami annak a következő érdekességnek is lehet a következménye, hogy a vonót nem lehet felemelni, ugyanis nem rajta van a húrokon, hanem a kettő közt van átfűzve. Néha, amikor kézzel penget vagy dobol a zenész, csak elengedi, és lifeg. Mindig azt a húrt húzza, amelyiknek nekinyomják. Így a vonós kézzel még a szőrt is kell feszegetni. Ez, és hogy a vonónak merőlegesen kell állni a fedőlapra, fizikai törvényszerűségek következménye, amelyek egyik oka egy újabb eltérés a hagyományos hegedűtől: hogy az erhuban nincsen lélek. Ezt persze, csak azért írom le, hogy megcáfolhassam: a lélek szakszóval illetett kis, merőleges, belső fadarab nincs benne, mert egyébként viszont csordultig tele van lélekkel, ha megszólal. :) Íme:

itt láthatjuk, hogy működik

jó szomorú :)

de lehet rajta virtuózkodni is

zenekarral is szép…

A bejegyzés kategóriája: KÍNAI, ZENE
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Eddig 6 hozzászólás érkezett

  1. dani szerint:

    helo! nem tudod, hol lehet megtanulni erhuzni? sehol nem találok tanárt a kínai kultúrális központon kívül, de ott most sajnos a zenetagozatra nem vesznek fel diákot:(

  2. asiafan szerint:

    [dani]: szia, perpill. én sem tudok senkit Magyaro.-n.. kínai piac? :)

  3. Ági szerint:

    Sziasztok! Én tudok tanárt is és hangszert is ha esetleg megszeretne tanulni valaki :)

  4. Xiaofeng szerint:

    Sziasztok,

    Igen, a Művészeti Központban a Zenetagozat jelenleg nem üzemel, “csak” a zenekarok működnek egyenlőre. Azonban ha valakit DiZi, ErHu érdekel, tanulni szeretne, keressen fel

  5. Ilcsi szerint:

    Szia Ági !
    Én keresek erhu tanárt. Tudsz még segíteni ebben?

  6. asiafan szerint:

    http://www.kinainfo.hu/programok
    itt is említenek zeneiskolát, de várjuk még Ági válaszát is

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.