Keleti Szél <ázsiakult>

Az Ip Man 2 filmzenéjéről nem tudok többet mondani azon kívül, hogy kellemes. A film első részének zenéjéhez hasonló a folytatás is, amit szintén Kenji Kawai írt. Talán kicsit karakteresebb a nyitó szám, vagy lehet, hogy csak a számomra volt hangsúlyosabb, amiért moziban láttam a filmet, és az első 1-2 percben volt igazán a csúcson az érdeklődésem és figyelmem iránta. Szép, epikus, vonósos instrumentális zene, egy kis kínai, népi hangzással. A megfelelő jeleneteknél jó drámai, komoly (vagy éppen komor) hangulatú dallamokat hallunk, a fő téma pedig vissza-visszatér. Tetszik is, amilyen finoman, néha csak 5-6 hang idejére jelenik meg, viszont egész gyakran. Ezzel együtt kissé funkcionális zenének érzem ezt, ami a háttérben remekül teszi a dolgát, de nem veszi el a figyelmünket a filmtől, és így, magában hallgatni már nem annyira érdekes. Filmzenekedvelőknek azért mindenképp ajánlható.

Az Ip Man 2 nyitotta idén a New York Asian Film Festivalt, előtte pedig átadták a Star Asia Awards díjait. A film két szereplője, Simon Yam "Star of Asia Award"-ot, Sammo Hung "Star Asia Lifetime Achievement" díjat kapott. Utána ők nyitották meg a filmet egy pár perces beszéddel. Jó volt élőben látni a két színészt, bár újdonság nem volt benne, pont olyanok, mint a vásznon. :) Simon angolul beszélt, leginkább csak megköszönt mindenkinek mindent, és Sammot méltatta, utóbbi tolmács segítségével mondott pár szót, főleg a közönséget üdvözölve, aztán gyorsan átadták a helyük a filmnek.

Za Majikku Awa (2008), Koki Mitani rendezte japán komédia.

A történet főhőse egy gengszternek dolgozik, és bajba kerül, csak úgy tudja magát kihúzni belőle, ha megígéri, hogy pár napon belül megtalál egy titokzatos bérgyilkost. Ahogy közeledik a határidő, egyre reménytelenebb a vállalkozás, így végül egy kis csaláshoz folyamodik, és egy olcsó színészt visz oda, aki mindvégig azt hiszi, hogy egy filmben játszik...

Főszereplők: Satoshi Tsumabuki, Koichi Sato, Eri Fukatsu, Haruka Ayase, Toshiyuki Nishida. A film a tavalyi Japán akadémia díjak nagy vesztese, ha úgy vesszük, mivel 8 nevezésből egyet sem nyert meg, és háromból nullát kapott az Asian Film Awardon is. Pedig valami igazán juthatott volna ebből ennek a rendkívül szórakoztató, eredeti, hangulatos, jól megvalósított vígjátéknak. Kon Ichikawa, neves, japán rendező is felbukkant a filmben egy kisebb szerepben, mint filmrendező, a végén pedig az ő emlékének dedikálták a filmet, ugyanis ebben az évben hunyt el, és itt szerepelt utóljára filmvásznon. Előzetes

Régóta húzódik már a produkció, így is csak jövőre jön, most viszont itt a friss előzetes. A rendezői székbe végül Stephen Chow helyére Michael Gondry ült, a főszereplő Seth Rogen, és sidekickje, Kato: Jay Chou (szintén Stephen Chow helyett). A filmet ráadásul 3D-ssé alakítják. A címszereplő egy maszkos szuperhős, először egy 30-as évekbeli rádióműsorban bukkant fel, filmvászonon többször is szerepelt, a hatvanas évekbeli tv-sorozatban Katot Bruce Lee alakította. 2011:

Könnyed, értelmetlen, bizarr szórakozásként megnéztem tegnap az értékelhetetlen, de amúgy annyira nem is rossz RoboGeisha c., 2009-es, japán idiótaságot. Mint a címéből is kiolvashatjuk, egy gésarobotról szól, aki főleg véres kaszabolásokban vesz részt. A rendező Noburu Iguchi, akinek a Machine Girlt is "köszönhetjük".

A filmet bár B-movienak kategorizálták, szerintem inkább Zs. A műfaj összes jellegzetességét felvonultatja, viszont a maga nemében egész vicces és eredeti. Hősnőnk nővére árnyékában él, szeretne ő is gésa lenni, majd pártfogásába veszi őket egy gazdag gyáros, akinek köszönhetően végül mindkettőjüket átépítik fegyverekkel teli gyilkológéppé. A történetben viszont az alsóneműben harcoló gésák látványos akciójelenetein túl megmarad az érzelgős, drámai vonal is, a komolyságra való törekvés teszi igazán abszurddá az egészet. Házibuliba, kellő mennyiségű ital mellé tudnám ajánlani. Előzetes.

A háromhúros, japán shamisen és a kéthúros, kínai erhu után logikus, hogy az egyhúrosak jönnek, ilyen hangszert főleg India környékén találhatunk. A tumbi ma már a nyugati, mainstrem popzenében is előfordul, Panjabi MC által vagy Timbaland/Missy Elliott Get your freak c. dalában találkozhattunk vele. Vízszintesen tartva, ujjal pengetik:

http://www.youtube.com/watch?v=amIbYt7-o8w
http://www.youtube.com/watch?v=2WdLEzVvPWc

Kialakítása miatt érdekesebbnek tűnik a gopichand (v. ektara), ami egy jellegzetes, bengáli, tradícionális hangszer. Pakisztán, India, Nepál területén is előfordul. Egyetlen húrja egy kettéhasított bambusz között található, amely egy kis edénykében végződik, ami kókuszból, fémből, fából, tökből is lehet. Mérete változó, 30 centitől méteresig. A bambuszrudak összenyomása változtatja a húr feszességét, vagyis hangmagasságát. Ez inkább ritmushangszer, ujjal pengetik, de lehet ütögetni is:

http://www.youtube.com/watch?v=tIOJ11_uAHU
http://www.youtube.com/watch?v=UWxajijf_4c

A jó hír: júliusban első alkalommal Európában turnézik a legendás, japán pop ikon, Gackt:

16.7.10 O2 Academy Islington / London / UK
18.7.10 Alhambra / Paris / France
20.7.10 Salamandra 1 / Barcelona / Spain
22.7.10 Theaterfabrik / Munich / Germany
24.7.10 Zeche / Bochum / Germany

A rossz hír: minden jegy elkelt. Volt, ahol 30 perc alatt.

Említettem a múltkor, hogy a partmenti, amatőr fesztiválon megtetszett nekem az erhu, (二胡) a kéthúros, kínai hegedű. Ez egy (kínai) utcazenészeknél is látható hangszer, még akár a new yorki metróban is találkozhatunk vele, bár ma már kevesebben ismerik, ahogy általánosságban is elmondható, hogy visszaszorulóban van a nép hangszerek iránti érdeklődés keleten. Mindenesetre alapvető, ősi hangszernek számít, amely Közép-Ázsiából került Kínába már vagy ezer éve. Több okból is érdekes...