Khadak

Egy csodás film került elém, teljesen véletlenül, már azt leszámítva, hogy a teljes filmgyűjteméyem rámásoltam egy külső hdd-re, így nemcsak a legfrissebbekből válogatok, hanem bármi jöhet. Így végre eljutottam a Khadakhoz (2006, írta, rendezte Peter Brosens és Jessica Hope Woodworth), amit még a Mongol, és főleg annak soundtrackje nyomán kutattam fel, ugyanis szerepel ill. játszik benne az Altan Urag. A zene részben az ő művük, valamint Christian Fenneszé. Az igazsághoz tartozik, hogy maga a film belga-német-holland produkció, de a szereplők, a zene, a helyszín és a stáb nagy része mongol. Velencében “Lion of the future” díjat nyertek, és még párat kisebb-nagyobb fesztiválokon. A filmet hazánkban is bemutatták a 2008-as LOW holland-flamand Kult Fesztivál keretében.

A mongol sztyeppék fagyos, hófödte, gyönyörű magányában él Bagi (Batzul Khayankhyarvaa), egy fiatal srác, nagyapjával egy jurtában, állatokat tartanak. A fiúnak van vmi különleges képessége, hallja az állatokat a távolból, megérez dolgokat, és közben epilepsziás rohamokat kap. Ki is kell hívni hozzá a sámánt, hogy visszaénekelje a világba, és mikor eszméletéhez tér, azt mondják neki, hogy ő is sámánnak született, és hogy nem szerencsés e végzetet elutasítania. Ám nem sokkal később egy katonai konvoj tűnik fel a láthatárban, valami titkos kór miatt karanténba kell helyezniük az állatokat (és lemészárolni), a nomádokat pedig egy bányászváros pár tömbből álló, lepusztult panelfalujába telepítik át. Előzetes.

Ez egy lírai, kissé tán pszichedelikusnak is mondható, gyönyörű film. Könnyű dolguk volt ugyan, mert a tiszta, végtelen hómezőkből nem nehéz lenyűgöző látványt csinálni, de a filmkészítőknek sikerült még a legszakadtabb házfalból, romos sarkokból is olyan képeket komponálni, amit az ember bekeretezve kitenne a falra. (Operatőr: Rimvydas Leipus.) A népies elemekkel teli, progresszív rockot játszó zenekar néha kimondottan Pink Floydos zenéje még inkább transzba ejti a nézőt. Egyetemes, emberi problémák kerülnek terítékre a nem mindig érthető, és a sámános víziók miatt kissé zavaros történetben, de a természet és az azt leigázó, iparosító társadalom ellentéte egyértelműen megfogalmazódik. Amúgy meg egyszerűen csak szép, dőljünk hátra, élvezzük. (Itt lehet kapni.)

A bejegyzés kategóriája: FILM, Mongol
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük