Keleti Szél <ázsiakult>

Japán film (2009), ausztrál rendező, plusz Gary Oldman. Azt hittem, majd miatta lesz jó, de ő volt a legrosszabb az egészben, nem is tudnék nagyobb hibát találni a filmben, ami pedig jó volt. Max Mannix rendezte, a főszereplők még: Kippei Shiina (jóképű főhős) és Kyoko Hasegawa. A történet - amelyben gonosz CIA összeesküvők, korrupt politikusok, jakuzák és egy bérgyillkos van, utóbbi egy áldozata lányát próbálja épp megmenteni - Barry Eisler bestselleréből készült. Fényképezte: John Wareham. Trailer.

A film egy kicsit halivúdiasan indul, emlékeztethet a Bourne rejtélyre, de mindenképpen látványos, főleg a tokiói városképek. Valami új, menő kamerával (Panavision Genesis HD) vették fel. A japán színészek nagyon jók, különösen a helyi rendőr, a kisebb karakterek és a főhős. Tényleg csak Gary Oldman, a hisztis-káromkodós CIA-ügynök rontja el az egészet, nem illik rá a szerep, szinte kínosak a jelenetei. Jobb lett volna valaki más, aki hitelesebben adja elő. A sztori mindenestre egész jó, nem csak annyi, amit várnánk egy mégsem-olyan-rossz bérgyilkos témájától, bár vannak benne sablonos elemek. Eleinte nem is túl értelmes, ahogy hajkurásszák a memóriakártyát a titkos adatokkal, csak amikor már kiderül, hogy kik és miért. Az akciórészek izgalmasak, pörgőesek. A zene sem rossz, most nézem csak, hogy Kenji Kawai írta.

Néhány kivételtől eltekintve (pl. Come Drink With Me) nem szeretem a Shaw Brothers filmeket, fáraszt a humoruk (bénaságuk), az irreális, paródiaszerű harci jelenetek, hangeffektek, és a gagyi sztori. A Clan of the White Lotus 1980-ban készült, azért kezdtem el nézni, mert tetszetősnek találtam a restaurált verzió képminőségét, de nem telt el sok idő, hogy benyomtam a fast-forward meg skip gombokat. A rendező Lo Lieh, a koreográfus Lau Kar Leung volt, főszerepben Lo Lieh és Gordon Liu. Utóbbi érdekességképpen az előbbi karakterét alakítja a Kill Billben. Amerikában Fist of the White Lotus címmel futott a film.

Aki nem akar spoilereket, ne olvasson tovább. A film története rendkívül "eredeti" - bosszút kell állni a feleknek a rokonaikért, ehhez új stílusokat elsajátítani, majd megküzdeni. Ezt a szenzációsan izgalmas drámai vonalat az ismétlésekkel tették változatossá, így egy egész "fordulatos" filmet kapunk, ami tökéletesen beleférne 3 percbe. Harc, egyik fél győz, másik fél bosszút forral, harc, másik győz, bosszú, harc, bukás, edzés, harc, bukás, edzés, harc, bosszú, győzelem. Szerintem borzalmas. Ennél még a zs-kategóriában is bőven akadnak érdekesebb, szórakoztatóbb alkotások.

Újabb Park Chan-wook remake: a Warner Bros. a bosszú trilógia első részének jogait markolta fel, a Sympathy for Mr. Vengeance nyugati változatához Brian Tucker ír scriptet. A jó hír viszont, hogy a Spielberg-Will Smith-féle Oldboy, úgy tűnik, hogy mégsem fog elkészülni.

Hua Mulan a 4-7.sz. körül élt, kínai hősnő, már amennyiben tényleg élt, és nem csak kitalálták. Ezt már nem nagyon fogjuk megtudni, ugyanis a róla, legendájáról szóló emlékek is igen régiek, először egy 6. sz-i versben szerepelt állítólag, amire egy 12.sz-i verzió utal vissza. A balladát a Ming-dinasztia korában (14-17.sz.) írták át regény formába, és az idők során egyre népszerűbbé vált a történet. A legnagyobb ismertséget aztán a Disney 1998-as rajzfilmje hozta meg a karakternek. Filmek amúgy már a némafilmek korában is készültek róla, később pedig tévésorozatok is, tavaly meg Jingle Ma rendezésében mutatták be a Mulan c. mozifilmes adaptációt. Kínai film, mandarin nyelvű. Főszereplők: Vicky Zhao/Zhao Wei (Mulan), Chen Kun, Hu Jun, Jaycee Chan, Vitas.

A rendező szerint ez a film nagyon más, mint a '98-as Disney-verzió, ám az alapsztori nem ad igazán nagy teret a különféle értelmezéseknek, fantáziának, csak a mellékszereplők karaktereit, történetét lehet variálni. A lényeg ugyanaz: Mulán beteges apja helyett férfinak öltözve a hadseregbe lép, ott beleszeret valakibe, nagy hadvezér lesz belőle, a csatákban persze meghalnak páran, dráma, végül happyend. Egész látványos, és jó színészeket választottak hozzá, ám nem túl komoly film. Talán arra jó,, hogy az is megismerje a történetet, aki túl felnőttnek érzi magát a diisneyshez, bár amennyire visszaemlékszem, nekem a rajzfilm szórakoztatóbb volt. Lehet, hogy csak azért, mert akkor találkoztam először a sztorival, vagy mert az jobban passzolt a színvonalhoz :) A jelmezek tetszettek amúgy, érdekes volt a különböző seregek, törzsek öltözete, bár azt furcsának éreztem, hogy a kínaiak páncélban, fémpajzzsal, a nomádok meg mindig szőrmecuccokban vonultak, és még a pajzsuk is szőrös volt, csak, hogy jól elkülönüljenek. A férfi álcát pedig hiányoltam Mulanból, valamit csinálhatott volna magával azon kívül, hogy kardot fog, elég hihetetlennek tűnt, hogy nem látják, hogy nő.

avagy hogyan teszi tönkre Bhutánt a nyugati befolyás

A 14 Blades rendezője Daniel Lee, főszereplők Donnie Yen, Sammo Hung (ismét küzdenek majd), Zhao Wei, Wu Zun. A Ming Dinasztia idején játszódó történet a császári testőrökről szól, egyiküket árulással gyanusítják, és üldözik, míg ő igazolni próbálja magát. Előzetesek:

2009-es, japán, romantikus dráma, a rendező Naoto Kumazawa, főszereplők: Junichi Okada és Kumiko Aso. Egy vékony falakkal rendelkező, egyszerű, kopottas bérház szomszédos lakóiról szól, akik egymás életének apróbb rezzenéseit is követni tudják a hangszigetelés szinte teljes hiánya miatt. Egyedül élnek, fiú és lány, így a sztori végkimenetele meglehetősen egyértelmű.

A film nagyon bájos, kicsit művészi, elég lassú, nem különösebben kiemelkedő, de szép. Főleg vizuálisan, bár jelentős szerepet kaptak benne a hangok, zajok is. Főhősünk egy divatfotóst alakít, és valahogy a filmkockák is jól beállított fényképeknek tűnnek, a látványt pedig tovább emeli ő maga, Junichi Okada is (igen jóképű), aki emellett a V6 nevű, japán boy band tagja is, első komolyabb filmszerepe a Tokyo Towerben volt. A csaj is jó, és a többi szereplőre sincs panasz, a történet nem unalmas, bár többnyire kiszámítható, mégis elég kedves ahhoz, hogy végigüljük. Talán lányoknak jobban ajánlanám, tele van virágokkal is.