Hagyományos japán nó színház

Igazi eseménynek számít a magyar közönség számára, ha egy hagyományos japán nó-játékot láthat. Ez a zenei kísérettel előadott színjátékforma a 14. században nyerte el mai formáját és kifejezetten a művelt rétegek műfaja volt.

Jellegzetessége, hogy alig használ díszletet és kellékeket, illetve, hogy kizárólag férfi színészek játsszák a szerepeket (beleértve a női szerepeket is). A nó főszereplője a site, aki a darab folyamán álarcban megjelenve eljárja csodálatos táncát. A darab második főszereplője a vaki, kettejük párbeszéde a darab csúcspontja. A nót japán operának is szokás nevezni, mert zenekari kísérettel, a kórus éneklésével adják elő a darabokat, melyekben az egyénített alakok helyett mindig típusokat látunk viszont (idős ember, fiatal lány stb.) Mozdulataik kifinomultak, az arcjáték helyett az állandóan ismétlődő testmozdulatok fejezik ki az érzelmeket.

A 15. században – a Muromacsi-korszak idején – keletkezett Szumida-gava egy anya tragikus történetét meséli el, aki eltűnt fia keresésére indul Kiotóból. A történet az anya és a Szumida-folyó révésze közötti párbeszédből bontakozik ki.

Időpont: 2009. december 09., szerda, 20.00 h
Hely: Millenáris Teátrum (Bp. II. Kis Rókus u. 16–20.)
Jegyár: 2000 Ft elővételben, 2500 Ft a helyszínen
Bővebb info: http://www.millenaris.hu/szinhaz-tanc/sakurama_kai_091209/

Kategória: JAPÁN, MŰSOR | A közvetlen link.

Eddig 3 hozzászólás érkezett

  1. YEZy szerint:

    Volt valaki a tegnap esti noh előadáson a Millenárison? Érdekelnének a vélemények, ha vannak… :)

    Nekem a darab előtt beszédet tartó Tokugawa úr (igen, annak a Tokugawa családnak a leszármazottja) beszéde tetszett, jó humora volt az öregnek. A darab pedig úgy lett volna az igazi, ha előtte kapok egy pár soros szöveget, hogy mi is a történet, mert így nem derült k igazán.

  2. asiafan szerint:

    A 15. században – a Muromacsi-korszak idején – keletkezett Szumida-gava egy anya tragikus történetét meséli el, aki eltűnt fia keresésére indul Kiotóból. A történet az anya és a Szumida-folyó révésze közötti párbeszédből bontakozik ki.

    Egy, a Szumida folyón átkelő vándor tesz említést a révésznek a folyóparton közelgő bomlott elméjű asszonyról, aki elrabolt fiát keresi. A révész megvárja a nőt, hogy átvigye a túlsó partra. Útközben a vándor megkérdezi, hogy miért gyülekeznek emberek a folyóparton. A révész elmondja, hogy egy tizenegy éves fiú gyászszertartására készülődnek, aki egy évvel korábban halt meg, miután korábban erőszakkal elvitték otthonából. Hallván ezt, az asszony keservesen sírva fakad – és a fia hangját véli hallani. Imádkozni kezd, később váratlanul megjelenik előtte a fia. Kinyújtja a kezét felé, de a látomás szertefoszlik, majd a hajnal közeledtével mindörökre eltűnik.

  3. YEZy szerint:

    Igen, ezt utána megtaláltam otthon én is, de előtte lett volna jó, hogy tudjam, mit fogok látni. :)
    Aki a fiút alakította, arra azt hittem, hogy a leendő férj lesz…
    Mindegy, a lényeg úgy is az volt, hogy Tokugawa úr azt tanácsolta, hogy “Don’t sleep!” és ennek a kérésnek nem mindenki tudott megfelelni. :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük