Idén nem láttam olyan sok jó, új filmet, így most két szavazás is lesz. Először egy szűkebb, de legalább kiegyenlített listán lehet szavazni rá, hogy a Goemon volt a legjobb film az idén :))) A másik listába pedig megpróbáltam néhány olyat gyűjteni, amiket nem láttam, de másnak talán tetszett, úgyhogy meglátjuk, mit ajánlotok...
A Studio Ghibli ma bejelentette következő filmjét, amelynek címe Karigurashi no Arrietty (The Borrower Arrietty). A film Mary Norton díjnyertes regényének - The Borrowers - adaptációja, és Hiromasa Yonebayashi fogja rendezni. Bemutató jövő nyáron.
Az eredeti regényben apró emberkék "kölcsönvesznek" mindenféle dolgot a normál emberektől, az 50-es évek Angliájában. A Ghibli-verzió 2010-ben, Tokióban játszódik, és főhőse egy 14 éves lány, Arrietty lesz. Yonebayashi key animátorként dolgozott a stúdió korábbi filmjeiben (pl. A vándorló palota, Ponyo), rendezőként ezzel a filmmel debütál. A főcímdal szerzője a francia hárfás Cécile Colbel, a szám napokon belül megjelenik digitális formában.
The Robbers, kínai akció, dráma (2009). A film a Tang Dinasztia idején (618 – 906) játszódik, két rabló egy faluba érkezik (rabolni), ám úgy alakul, hogy meg kell menteniük egy lányt a katonáktól. Főszereplők: Hu Jun (Red Cliff, Assembly) és Jiang Wu, rendező Yang Shupeng. Trailer.
Szóval, a két simlis rabló már éppen távozna a pénzzel, amikor katonák törnek a falura, és a szimpatikus nőt kezdik molesztálni, így visszafordulnak, és legyőzik őket. Ám a hadsereg tagjait megölni elég problémás ügy, így még több katona érkezik, és a szituáció csak egyre bonyolultabb. A színészekkel nem volt gond, a sztori is elmegy, bár néha leült, de az egész filmnek volt egy ilyen gagyi-jellege, közepes.
A Best Hollywood karácsonyi ajándékaként Ghibli-filmeket vetít a Művész Mozi (sajnos nem kópiáról). Időpont: dec. 19. - január 3., részletes program alant, a jegyár, azt hiszem, 500 Ft. lesz. Aki összegyűjt öt belépőt, sorsoláson vehet rész, amelynek díja egy 12-részes Ghibli-díszdoboz (dvd-k).
2009. december 19. Nauszika - a szél harcosai
2009. december 20. Laputa - az égi palota
2009. december 25. Totoro, a varázserdő titka
2009. december.26. Kiki, a boszorkányfutár
2009. december 27. A Yamada család
2009. december 28. Porco Rosso, a mesterpilóta
2009. december 29. Vándorló palota és A könyvek hercege
A World's End Girlfriendről már korábban is hallottam, mivel szeretem az ilyen elektronikus, post-rock keverék zenéket, némileg hasonló a Monohoz. Katsuhiko Maeda szólóprojectjéről van szó, a zenész Nagaszakiból származik, Tokióban él. A "zenekar" első lemeze 2000-ben jelent meg Ending Story címmel, azóta már egy tucat cd-t kiadtak, melyek közül a 2006-os Palmless Prayer/Mass Murder Refrain a Mono-val közös anyag. Velük voltak észak-amerikai turnén is, egyébként pedig világszerte voltak koncertek, sok európai országban is. Most pedig megjelent a zenekartól az idén ősszel (a japán mozikban) bemutatott Air Doll c. film zenéje.
A mangán alapuló filmet Hirokazu Koreeda rendezte, és még a Cannes-i Filmfesztiválon bemutatták, a főszereplők: Bae Doona, Arata, Itsuji Itao. Egy felfújható babáról szól, aki lassacskán életre kel, személyiséget alakít ki, majd megpróbál beilleszkedni az emberek világába. Munkát keres, beleszeret egy videotékásba, aztán drámai fordulatok. Trailer.
A filmzene magával ragadott, amint belehallgattam, napokig a lejátszómban maradt. Inkább a zenekar stílusába illik, és nem az a tipikus, pusztán kíséretként értékelhető filmzene, hanem önálló albumként is megállja a helyét. Főleg elektronica, ambient, de klasszikus elemek is találhatók benne, nagyon bájos, csilingelő hangokkal, tingli-tangli zongorázással, szívhez szóló hegedűvel. Eszméletlen szép. A számcímek japánul vannak, már a rövd intrót követő első daltól a hideg futkos a hátamon. Elég sok a pittyegős hang, hárfa, szólózongora, music box a lemezen, ami talán a főhős babajellegére utal. Ezeket sokszor követi mélyebb hegedűs, csellós szám, amitől helyrebillennek a fülünkbe tódult magas frekvenciák.. Álomszerű az egész, a lehető legjobb reklám a filmnek a lemez, sokak érdeklődését keltette fel a zene. Kedvenc trackek: 2, 8, 12, 21. Egy részlet (11. 誕生会の夢):
Plusz egy hír: A felkelő nap árnyékát jegyző Ferber Katalinnak új könyve jelent meg, a Mindenki Szellemi Kalauza: Japán. "A tizenhat éve Japánban élő és tanító professzorasszony könnyed, szellemes hangvétellel mutatja be Japánt, annak szép, kevésbé, szép, vagy éppen nehezen elviselhető hagyományait, jelenét, jövőjét, mindazt - a földrajztól, nyelvtől, a közlekedéstől, a kommunikáción át a maffiáig -, amely egy „mindenki szellemi kalauzába” belekívánkozik. A nagy formátumú albumot óriási színes fotók illusztrálják, pontosabban: a szerző egy–egy fotóhoz írja „hozzá” bédeckerét."
Igazi eseménynek számít a magyar közönség számára, ha egy hagyományos japán nó-játékot láthat. Ez a zenei kísérettel előadott színjátékforma a 14. században nyerte el mai formáját és kifejezetten a művelt rétegek műfaja volt.
Jellegzetessége, hogy alig használ díszletet és kellékeket, illetve, hogy kizárólag férfi színészek játsszák a szerepeket (beleértve a női szerepeket is). A nó főszereplője a site, aki a darab folyamán álarcban megjelenve eljárja csodálatos táncát. A darab második főszereplője a vaki, kettejük párbeszéde a darab csúcspontja. A nót japán operának is szokás nevezni, mert zenekari kísérettel, a kórus éneklésével adják elő a darabokat, melyekben az egyénített alakok helyett mindig típusokat látunk viszont (idős ember, fiatal lány stb.) Mozdulataik kifinomultak, az arcjáték helyett az állandóan ismétlődő testmozdulatok fejezik ki az érzelmeket.
A 15. században – a Muromacsi-korszak idején – keletkezett Szumida-gava egy anya tragikus történetét meséli el, aki eltűnt fia keresésére indul Kiotóból. A történet az anya és a Szumida-folyó révésze közötti párbeszédből bontakozik ki.
Időpont: 2009. december 09., szerda, 20.00 h Hely: Millenáris Teátrum (Bp. II. Kis Rókus u. 16–20.) Jegyár: 2000 Ft elővételben, 2500 Ft a helyszínen Bővebb info: http://www.millenaris.hu/szinhaz-tanc/sakurama_kai_091209/
Megjelentek az első képek John Woo készülő wuxiájából, a film jövőre várható, Michelle Yeoh lesz benne. Egy bérgyilkost alakít, aki aztán az áldozat fiába lesz szerelmes.
A World's End Girlfriendről már korábban is hallottam, mivel szeretem az ilyen elektronikus, post-rock keverék zenéket, némileg hasonló a Monohoz. Katsuhiko Maeda szólóprojectjéről van szó, a zenész Nagaszakiból származik, Tokióban él. A "zenekar" első lemeze 2000-ben jelent meg Ending Story címmel, azóta már egy tucat cd-t kiadtak, melyek közül a 2006-os Palmless Prayer/Mass Murder Refrain a Mono-val közös anyag. Velük voltak észak-amerikai turnén is, egyébként pedig világszerte voltak koncertek, sok európai országban is. Most pedig 
A filmzene magával ragadott, amint belehallgattam, napokig a lejátszómban maradt. Inkább a zenekar stílusába illik, és nem az a tipikus, pusztán kíséretként értékelhető filmzene, hanem önálló albumként is megállja a helyét. Főleg elektronica, ambient, de klasszikus elemek is találhatók benne, nagyon bájos, csilingelő hangokkal, tingli-tangli zongorázással, szívhez szóló hegedűvel. Eszméletlen szép. A számcímek japánul vannak, már a rövd intrót követő első daltól a hideg futkos a hátamon. Elég sok a pittyegős hang, hárfa, szólózongora, music box a lemezen, ami talán a főhős babajellegére utal. Ezeket sokszor követi mélyebb hegedűs, csellós szám, amitől helyrebillennek a fülünkbe tódult magas frekvenciák.. Álomszerű az egész, a lehető legjobb reklám a filmnek a lemez, sokak érdeklődését keltette fel a zene. Kedvenc trackek: 2, 8, 12, 21. Egy részlet (11. 誕生会の夢):
