K-20: Legend Of The Mask (2009) japán film, amolyan zorro-robinhood téma, Takeshi Kaneshiroval. Egy alternatív történelmi időben játszódik, ahol nem történt meg a 2. világháború, viszont egy igazságtalan társadalmi rendszer alakult ki, átjárhatatlan kasztokkal, szegényekkel. Egy kicsit steampunkosan néz ki, bár a központjában egy elektromos berendezés áll. So Kitamura regényéből adaptálták, a rendező Shimako Sato. Másik főszereplők: Takako Matsu, Tôru Nakamura. A zeneszerző Naoki Sato. Itt pedig az előzetes.
Endo Heikichi (Kaneshiro) cirkuszi akrobata, szegény sorsú emberekkel él, egy nap, hogy pénzhez jusson elvállal egy feladtaot, hogy fotót készítsen egy prominens esküvőn. Azonban csőbe húzzák, és tévedésből őt kapják el, mint az üldözött, legendás K-20, aki egy álarcos rabló. Látványos menekülésekkel, effektekkel, fantasztikus városképekkel találkozhatunk a filmben, amelyet egy kedves, őszinte kis románc is átsző, és a történet is elég izgalmas, fordulatos. Persze, elég egyszerű, meseszerű is a történet, mit is várhatnánk maszkos hősöktől, de a házfalakon, háztetőkön ugrálás, és maga a díszlet is igen látványos, úgy egészében nagyon szórakoztató film. (Aki pedig kedveli a főszereplőt, az még inkább örülhet, most különösen jóképű.)
Jackie Chan rengeteg reklámban szerepelt már pályafutása során, és az már régebben is kiderült, hogy kedveli a Segway nevű, kétkerekű rollerszerűséget, ezt most némi kungfu(effekt) mellett láthatjuk egy internetes biztonsággal foglalkozó cég számára készült spotban:
Ha már itt tartunk, itt egy másik, ahol atlétákat keresnek, és Jackie olyan izgatott lesz, hogy a reklámozandó Visa kártyájával mindenféle sportszereket vásárol. Újabb visa. Ez meg egy ruhaüzlet. A pepsis szerintem gyenge, a mountain dew jobb. Van japán sör is. Póló, autó, tészta, nemtommi, szemeteszsák. :)
Ayu 10. stúdiólemeze márciusban jelent meg, és első ízben cd és cd+dvd verzió mellett USB flash drive-on is kiadták. (A 2 GB-os adathordozón mp3 formátumban találhatók meg a dalok, plusz dalszövegek és klipek vannak rajta.) A lemez azóta már dupla platina lett, és szokás szerint a toplisták első helyén dekkolt hetekig. Két kislemez jött ki róla, a Day/Green és a Rule/Sparkle.
Valahol jogos is a hype, Ayumi annyira igényes és kellően eredeti popzenét csinál. Bár a dalokat mások szerzik, a korábbi lemezeiről is ismert nevek: CMYK, DAI, Yuuta Nakano, Kazuhiro Hana, Tetsuya Yukumi stb., a dalszövegeket pedig az énekesnő írja. Profi alkotások, trendi, dance-es, rockos beütésű, lendületes stílusban, nagyon jó hangszereléssel. Nekem most sokkal inkább bejön, mint a múltkori lemez, a Guilty. Csak ajánlani tudom. Néhány klip:
Next Level - a címadó, líraibb dal, Sparkle - technósabb szám, latexruha! :) Rule - rockos.
Valami isteni, mongol folk rock zenekarra akadtam, és kiderült, ők követték el részben Sergei Bodrov oscar-jelölt filmje, a Mongol filmzenéjét is. Az Altan Urag zenekar hagyományos, népi hangszereket kever lendületes, érzelmes rockritmusokkal, nemcsak a filmhez készült, hanem saját dalaik is epikus, lírai, nagyszabású történetekhez illő hangulatúak.
Meg kell hagyni, a zenekari biográfia nem sikerült valami szerényre. A film főhőse, Dzsingisz kán is megirigyelhetné tőlük a bátorságot, amivel saját zenei missziójukat népük sokszáz éve történt, katonai sikereivel hozzák párhuzamba, ugyanis ha őseik annó elfoglalták a fél világot, akkor ők majd meghódítják azt újra a folkrockjukkal. De amúgy aranyosak :) 2002-ben alakultak, első lemezük két évre rá jött ki “Foal's Been Born” címmel. A következő pedig az általam is hallgatott, ismertebb “Made in Altan Urag”, amit 2006-ban adott ki a Sonar Records. Van egy daluk a Khadak c. filmben is. A zenekarban egyébként közösen zeneiskolát végzett profik játszanak, öt 27 év körüli srác plusz egy lány, aki dobol. A hangszerek: zongora, yoochin (citeraféle), furuly, ütősök, hegedű, annak is főleg a népi, lófejű változata, és mellé hagyományos torokéneklés. Egy-két nemzetközi fesztiválon is felléptek már külföldön.
A Mongol filmzenéjének nagy részét a finn zeneszerző, Tuomas Kantelinen írta (korábbi műve pl. a Mindhunters zenéje), valamint van a lemezen öt dal az Altan Uragtól. Amellett, hogy a filmhez kitűnően illik, az epikus csatákat, a pusztaságot, a szereplők mély érzelmeit jól tükrözi, külön érdeme, hogy a finn szerző nagyon ráérzett a mongol zene hangulatára, az albumon az ő szerzeményei és a fenti folkbanda számai szinte észrevétlenül váltják egymást, nagy az összhang. Persze, akadnak inkább hagyományos, vonós, szimfónikus darabok, de szinte mindben van valami keleties dallam, ária, hangszer. Nagyon remek filmzene, önmagában is. Ez a dal tetszik legjobban (a zenekartól, és sajnos csak monóban hallható). Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy szerezze be a Mongol OST-t vagy a fenti mongolok zenéjét :) Itt egy kis kedvcsináló még:
Kiki, a boszorkányfutár, japán animeMiyazaki mestertől. 1989-ben készült, mégis frissnek hat, eszméletlen szép, nagyon aranyos, értelmes, kedves mese. Nehéz többet mondani róla, aki a rendező műveit ismeri, tudja, mire számítson, aki pedig nem, az gyorsan pótolja mindet. Ez a filmje is megjelent magyarul dvd-n. A történet bájos és ártatlan, nincsenek igazán komoly, drámai vagy ijesztő pillanatok, csak egy kis izgalom, ami kell. A sztori alapját Eiko Kadano könyvsorozata képezi, a zenét szokás szerint Joe Hisaishi írta. Négy éve baljós hírek röppentek fel egy esetleges Disney remake-ről, de még nem történt semmi.
Kiki 13 éves boszorkánytanonc, abba a korba került, amikor egy éves gyakorlatra egyedül útra kell kelnie, hogy valahol másutt, a családtól távol szerezzen új tapasztalatokat az életről. Izgatottan seprűre pattan, és hamar rátalál a vágyainak megfelelő, tengerparti városkára, ahol éppen csak az emberek barátságtalanok kissé. Végül azért talál magának új otthont és (a címből kitalálható) munkát is, megérinti a fiatalkori szerelem, és mindenféle kalandok árán önmagára talál. Van egy szuper macskája is.
Végre megnézhettem Jackie Chan régóta várt, hongkongi drámáját. A filmet a 33. Hongkongi Nemzetközi Filmfesztiválon (HKIFF) mutatták be tavasszal, a rendezője Derek Yee (Protégé, One Night in Mondkok). Chan mellett még Daniel Wu játszik benne, valamint Lam Suet, Ken Lo és Yasuaki Kurata. A film a 90-es években játszódik, amikor egy kínai traktoros (Chan) illegálisan Japánba utazik, hogy megkeresse a barátnőjét, Xiu Xiut. Mint a címből is kiderül, a történet Tokió Shinkjuku részében játszódik, itt találkozik hősünk egy barátjával, Jievel (Wu). Hamarosan kiderül, hogy a keresett lány feleségül ment egy jakuzavezérhez. Hogy az országban maradhasson, nála vállal munkát, mint bérgyilkos... Ebben a filmben Jackie komolyabb, drámai szerepet vállal, mint annó pl. a Crime Storyban tette, és eltávolodik a vicces, ugráló harcművész karaktertől, amelyet talán idős korára ideje visszaszorítani. Trailer. Music video (MIke Pattonnel). A film zenéjét Peter Kam szerezte.
Nem tudom, Jackienek mennyire volt kihívás a szerep, de a nézőnek is az, hiába tudtam, hogy ez "csak" egy filmdráma lesz, nehéz volt hozzászokni. A végére aztán, amikor már tényleg nagyon elborult a hangulat, sikerült, és megérte megnézni. Jó a történet, bár vannak benne várható fordulatok, a negatív események és karakterek mintájául talán a valóság szolgált, annak is egy kiábrándultabb alfaja. Az illegális bevándorlók és a jakuzák kemény világáról nem fest rózsaszín képet a film, ugyanakkor Chan karakterének naív ügyefogyottsága egy kicsit kilóg a képből. Akciók csak minimálisan voltak, inkább szimpla mészárlás, izgalom se sok, úgyhogy nem a látványért kell nézni. A zene passzolt, a hangulat nem ragadott el igazán, de jobb is, hogy nem játszották túl. Lehetett volna bonyolítani a történetet, vagy másképp befejezni, de amiről igazán szólt (az emberek alávalóságáról), azt sikerült bemutatni.
Támadt hirtelen egy ötletem, hogy a Ghibli meséket sorba rakjam (szubjektív) korhatár szerint. A gyerekekhez nem értek annyira, de jópárszor hallottam már, hogy kiakadtak a szülők rajta, hogy némelyik rajzfilm milyen durva, máskor meg épp fordítva, fölösleges korhatárkarikák vannak rajt. Párat még nem láttam, az kimaradt. A dedósaktól a horrorig:
Panda Go Panda - nagyon egyszerű történet, vidám zene, ugrálás, állatkák. A film furcsaságai (árva kislány pandaszülővel betőrőket fog a házban, árvíz) inkább a felnőttek agyát ülik meg :)
Ponyo - Kevés morfondírozás, egy-két összetettebb karakter, viharos tenger, némi izgalom. Azért ezt is inkább szülővel együtt ajánlanám.
Kiki's Delivery Service - Könnyen érthető, tanulságos történet, nincs benne igazán gonosz, csak vihar, izgalom.
Totoro - Ez is nagyon bájos, csak azért tettem hátrébb, mert van egy kis szomorúság benne, meg sötét erdő, és Totoro is rémisztő lehet.
Pom Poko - Nincs benne különösebb szörnyűség szerintem, pár kisértet, de maga a sztori, a karakterek, a helyzet nem biztos, hogy a fiatalabbak számára érthető.
Whisper of the Heart (A könyvek hercege) - Ezt tinifilmnek venném, bár nem rémisztő, de a tematikája is ezt az életszakaszt érinti (iskola, barátok, szerelem), a benne található bölcsességek pedig mindenkinek szólnak.
The Cat Returns - Nem olyan jó, nem is komoly, de van benne emberrablás, varázslat, főleg felnőtt karakterekkel.
Gedo Senki - Gonosz varázslók, sárkányok, nagyleszámolás, izgalom. Persze, ez sem durvább, mint a Piroska és a farkas, de talán nem kicsiknek való.
How'l Moving Casle - Ez már elég komoly, sokrétű sztori, öszetett karakterek, mágia, átok.
Chihiro Szellemországban - Lehet követni a sztorit, de nagyon sok mögöttes, felnőtt okosodás, elgondolkozni-való van benne, és a disznóvá váló szülők és egyéb rémségek nem való kicsiknek. Még szülővel sem ajánlanám gyerekeknek.
Princess Mononoke - Komoly történet, levágott fejek, spriccelő vér...
Várom a kommenteket, véleményt, esetleges tapasztalatot e téren. Hol húzzuk meg a 12-es karikát, mit nézhet meg egy hároméves, mit ajánljunk 30 fölött? :)
Meg kell hagyni, a 
A Mongol filmzenéjének nagy részét a finn zeneszerző, Tuomas Kantelinen írta (korábbi műve pl. a Mindhunters zenéje), valamint van a lemezen öt dal az Altan Uragtól. Amellett, hogy a filmhez kitűnően illik, az epikus csatákat, a pusztaságot, a szereplők mély érzelmeit jól tükrözi, külön érdeme, hogy a finn szerző nagyon ráérzett a mongol zene hangulatára, az albumon az ő szerzeményei és a fenti folkbanda számai szinte észrevétlenül váltják egymást, nagy az összhang. Persze, akadnak inkább hagyományos, vonós, szimfónikus darabok, de szinte mindben van valami keleties dallam, ária, hangszer. Nagyon remek filmzene, önmagában is. 
