Keleti Szél <ázsiakult>

Long nga (2008) hongkongi akciófilm. Rendezte Chung Chi Li (Nicky Li) és Jacky Wu (aka Wu Jing), utóbbi a főszereplő is. Mindkettejük első rendezése ez, Chung a Jackie Chan Stunt Team tagjaként dolgozott már sok filmen akciókoreográfustként (ebben is az), legutóbb pl. a Connectedben, amelyért díjat is nyert. Wu Jinget az S.P.L.-ben, Fatal Contactban, Invisible Targetben (Láthatatlan ellenfél), Fatal Move-ban láthattuk, illetve kicsit a Múmia 3-ban is, ezekről mind írtam. Nagyon tehetséges, fiatal harcművész. A történet egy bérgyilkosról szól, aki összebarátkozik egy rendőrnővel (Celina Jade). A forgatókönyvet Chi Keung Fung írta, aki a Sparrowt (r.: Johnny To) és a CJ7-t is. Zene: Raymond Wong Ying Wah. Trailer:

Érdekesen indult a film, olyan hullámzón, a buta, véres akciófilmekre emlékeztet, de valahogy stílusosan, szinte már önmaga paródiájaként adja elő, kicsit eltúlozva, és a látvány által lenyűgözve, miközben a remek filmzene is folyton változik. Az első leszámolás erőszakossága meglepett, de legalább komoly. Egyedül a sötét szerkóhoz húzott, fehér sportcipővel nem tudok megbékélni. Szerencsére a főhős lábfejét a hétköznapi kontextusból kiragadva, más szereplők arcába préselődve láthatjuk a legtöbbet, általában 2-3 méter magasból érkezve. A történet lenyűgöző és kemény akciórészekkel van tele, és a közbenső személyes, drámai események is izgalmasak, a bérgyilkos - talán elcsépelt módon, de - belül jólelkű, kedves fickó. A bunyók erejét a koreográfián túl a hangeffektek adják, hangosan recseg, törik és fröccsen minden. Az ellenfelek is jó harcosok, legalább kettőt fordulnak a levegőben, mielőtt kiterülnének. Gyorsan telik az idő, de nem unalmas a film, a harmadánál már két nagy verekedés is lement, két tál kaja és egy találkozás mellett, a sztori nem sok, inkább a részletekből adódik össze a dráma. Az étkezések, úgy tűnik, nagy szerepet játszanak a főhős életében, talán az éhség vitte rossz útra, ez nem derül ki, de rántottasütés közben nagyon bájos.

A rendező-sztár maga is bevallotta, szórakoztató, egyszerű filmet akart csinálni, mivel ezen a területen még kezdőnek érzi magát, és tisztában van az effajta filmek és a kungfusztárok felé irányuló előítéletekkel (nincs sztori és színészi játék). Wu Jing szomorú-mosolygós szemű, kegyetlen nézése, mielőtt üt, már megszokottá vált, elég jól áll neki. S bár arcjátékával még mindig elmehetne botox-reklámnak, azért javul a helyzet, és szerintem a páros rendezőként is jól teljesített. Akinek nem gond, hogy egy a száz ellen küzd végül a szakadó esőben, az elvárásainak megfelelő filmet kap.

Making of: http://video.sina.com.cn/ent/m/c/2008-11-14/153627864.shtml