Dir en grey: Uroboros


http://www.myspace.com/direngrey

Kedden jelenik meg a japán Dir en grey hetedik albuma, az Uroboros. Amerikában a The End Records adja ki, de Japán mellett Európában is kijön. Címét az ouroboros jelkép, a saját farkába harapó kígyó adja, amely kört alkotva az önreflexiót, örök visszatérést (körforgást) szimbolizálja, vagy akár a reinkarnációt is, ahogy a banda gondolja. Az album munkálatait még az év elején kezdték el, a dalok egy részét külön írták, hogy változatosabb legyen. Az eredmény egy sötétebb, nehezebb, de érdekesebb album, mint az előző metállemezek, egyfajta visszatérés a zenekar számára is. Keleti hangulat és különleges hangszerek is helyet kaptak rajta, hallhatunk pl. kongát, mandolint és szitárt is. Valamint sokak örömére énekhangot, sikitozás helyett :) Egy-két dal azért már korábbra datálódik, a Dozing Green kislemez már egy éve kijött, a másik single pedig a Glass Skin, szeptemberben jelent meg, ezekhez klip is van. Az album különféle verziókban jelenik meg, a limited kiadásokon japán nyelvű kislemezdalok és unpluggedok vannak bónuszként.

A Sa Bir c. intrószám remek hangulatkeltő, egyből hallatszik, hogy izgalmas albummal lehet dolgunk, a sötét, keleties hangulat és hangszerelés két perce után pedig tovább marad a kellemes, népi hangzás, akusztikus kezdet. Utána jön a gitár-riff, variálások, transzbaejtő ritmus, szép melódiák. Egyelőre zseniális. Ez, a Vinushka c. dal a leghosszabb a lemezen, 9 és fél perces, sok benne a váltás, már-már progrock. A Red Soil hangzása is nagyon érdekes, továbbra is részben akusztikus, de rockosabb. A Doukoku to Sarinu-ban kicsit sok a hörgés, de még mindig hangulatos. Az egyre keményedő darálást egy sötétebb, lassú szám váltja fel, a Toguro. Fülbemászó, keleties, éneklős szám, nagyon jó. Lírainak indul a Glass Skin is, ennek is a hangzása a legjobb, a csillogó, lélekemelő gitárok. Érdekes, hogy a szám közepéig japánnak hallottam az angol szöveget, majd a tévedés utáni erős koncentrálással sem tudtam kivenni egy szót se belőle. Szerintem másnak sem tűnne fel, hogy nem japán :)
A Stuck Man egy gyors, variálós, headbangelős szám, ami aztán a mégkeményebb, darálós Reiketsu Nariseba-ba vált. Itt már nem nagyon van énekhang, inkább hörgés, vonyítás és tempós dobok. Elég széles spektrumon mozog a hangzás, nemcsak a lemezen, de még a dalon belül is, ami a felénél egy lírai, akusztikus, már-már közelkeleti jellegű áriába fordul, aztán újra hörög. Kell egy kis nyitottság minden irányba. A következő, a Ware, Yami Tote… akusztikus-gitáros, lírai dal, de már nem ugrok be neki, 7 perc alatt bármi történhet. Például különleges hangképek, ötletes, egyedi ritmusváltások, gyönyörű, beleborzongok.
A Bugaboo dark, bizarr soundja hallatán úgy tűnik, a zenekarból a lemez vége felé sem fogy ki az ötlet, és az energia sem, mivel ez egy rockos-hörgős dal. Gaika, Chinmoku ga Nemuru Koro címmel aztán egy darálós-öblögetős szám jön némi sikítással, és a végére maradt még az első kislemez, a Dozing Green, amelyet már a tavalyi turné is nevén viselt. Ez is angolul van, és már egy éve is megtetszett egyedi hangzása, különleges dallamai révén, csak akkor még nem gondoltam, hogy ilyenből egy egész albumnyit összehoznak. A cd utólsó dala az Inconvenient Idea, akusztikus, lírai kezdettel, riffekkel. Nekem eddig csak egyes számai tetszettek a bandának, az albumok fárasztottak, nem nagyon hallgattam, de ezt biztos fogom, mert nagyon változatos, érdekes és hangulatos lemez. Úgyhogy, bár a Diru valamellyest felhagyott a sikoltozással, most a közönségen a sor, az Uroborost egész biztos hangos ovációval fogadják. Nekem elállt a lélegzetem.

Kategória: JAPÁN, ZENE | A közvetlen link.

Eddig 2 hozzászólás érkezett

  1. saya-hime szerint:

    Jesszjesszjessssz :) Baromi jó az új album ;)

  2. Kender Maci szerint:

    Jé ilyen is van!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük