Mojoharnic: The Cat Return
Már, amikor megvettem a Dye művésznevű énekesnő, Lee Ji-Seon kislemezét (Closedtrace), érezni lehetett - a megjelenése óta eltelt idő és a szinte semmi fellelhető információ alapján -, hogy a dolognak nem lesz folytatása, bár az énekesnő egy-egy dallal több soundtracken is szerepelt (pl. ...Ing). Egy 20 perces, papírtokos, OOP album (itt belehallgathatunk) után három évvel arra számítottam, még a nyomok is eltűntek, de meglepetésemre az addigi 1-2 két helyett már 3-4 kép is akad a neten a hölgyről, aki nemrég zenekart alapított. A Mojoharnic duó másik (férfi) tagja Choi Min-So, és ilyen indie, elektronikus, könnyed popzenét játszanak.
Idén jelent meg első kislemezük, a The Cat Return címmel, amelyen négy 4-perces dal van. Örülök, hogy az énekesnő nem hagyott fel a zenéléssel, mert szép hangja van, de ugyanakkor butaság volt részemről összekapcsolni vele azt a zenét, amit a szólóalbumán hallottunk, és amit mások írtak neki. Azon ugyanis trip-hopos, elektronikus zene van, két olyan számmal is, amelyet Jang Young Gyu, az A Bittersweet Life OST szerzője írt, a többit meg Dalparan és mások. Szóval, ezek után kicsit csalódtam a Mojoharnicban, ugyanakkor el kell ismerni, hogy nem rosszak, csak más. Vidámabb, laza popzene, amihez főleg elektronikus alapokat használnak (és mac-et ableton live-val). Az EP a címadó dallal indul, ami ilyen lassú, lebegős hangú, álmosító, de kellemes hangulatú zene. A lágy, kicsit ködös énekhanghoz jó lenne valami kontraszt, hosszú távon kicsit zavaró, hogy nem szólal meg semmi. A Coffee Smell kicsit erősebb, gyorsabb, de továbbra is ilyen lounge hangulatú, és inkább emlékeztet a kávézás kezdetének álmos szakaszára. Lassan ébredezünk, a Morning Star egy ütemesebb diszkó szám, ezt hallhatjuk a lenti videóban is. A végén a Dreaming meg egy lírai dal, amit a korábbiakkal ellentétben a zenekar férfitagja énekel.
