Black Belt
Kuro Obi (2007), autentikus japán karatefilm valódi mesterekkel. A fekete öv a filmnek is kijár. Rendező: Shunichi Nagasaki (Christmas in August). Főszereplők: Akihito Yagi, Tatsuya Naka, Yuji Suzuki. Tavaly a montreali filmfesztiválon, majd a japán mozikban ment a film, azóta DVD-n is megjelent (japánul vagy németül tudók előnyben). Tagline: Real Fight, Real Karate, Real Japan.
http://www.imdb.com/title/tt1084019/
http://kuro-obi.cinemacafe.net/ (hivatalos site)
http://www.youtube.com/watch?v=T2uDBttbuGg (trailer)
http://peevee.tv/v?1pil3b (a forgatásról)
1932, a japán hadsereg egy csapata zavarja meg három férfi edzésprogramját az idős mester karatedojojában. Persze, konfliktusba keverednek, majd hamarosan szétválnak útjaik. A mester meghal, rájuk hagyja az iskolát jelentő fekete övet azzal, hogy majd a legméltóbb örökölje meg.
Taikan (Naka) a hadsereg trénere lesz, az erőszakos, sötét oldal felől közelít önnön megvilágosodása felé, míg Giryu a másik oldalról, a naív jóindulat irányából kénytelen a valóságba visszatérni. Személyiségük változásai, a környező drámai események és a karate szellemisége jelenik meg a történetben, amelyben még örömlánynak eladott nők, gengszterek és korrupt hadvezérek is szerepelnek. Ha nem nézzük a film harcművészeti oldalát, még úgy is remek alkotás, jó sztori, szép táj és hangulatos, komoly filmzene is van. Utóbbit Naoki Sato szerezte (aki az Always - Sunset on Third Street zenéjéért díjat nyert).
Ritkán nyűgöz le így a hitelesség önmagában, mivel szeretem a röpködős-kardozós fantasy-kat is. A film eleve egy mese, a színészi képesség és a látvány a fő hatóereje, a drótokat ki kell belőle photoshopolni, a cgi meg ne legyen gagyi, és akkor már jó. Szóval, nem mindig érdekel, hogy kinek milyen öve van, vagy éppen hányszoros bajnok az illető (főleg, ha épp nem is jó színész), de itt más a helyzet. A tudásuk nagyon látszik, és sokat ad a filmhez.
A Kuro Obi karatemeserei valóban művészet rangjára emelték a harcot, a mondanivalóval, filozófiával, történettel szervesen összetartozó, páratlan képzettségük bemutatása nem öncélú. Csak szimplán lenyűgöző. Pedig a karate általában nem egy olyan látványos dolog. Lehet cifrázni, de a legtöbb filmben vagy eltúlozzák vagy a színész béna (Van Damme?), vagy a dráma a fő elem, és semmi röpködés, falramászás meg varázslat nincs, se szaltóból fejre könyöklések, amin ámulhatnánk. Rövid, egyenes mozdulatok inkább, amiről (amíg nem minket érint:) nehéz elképzelni, hogy hatásosak. Pedig voltam már versenyeken nézőként, és láttam mestereket is, de ilyen meggyőző még egyik sem volt, mint a film két főszereplője: a Japán Karateszövetség egyik edzőjeként dolgozó Naka sensei (6 dan) és a fiatal, jóképű goju ryu-s Yagi (5 dan), aki szintén instruktor, és az ág egyik első mesterének prominens leszármazottja. A producerek a komoly tudás mellett a személyiségük, kisugárzásuk alapján is választották őket, tehetséges színésznek bizonyultak (és sármosak). A harmadik főhős, aki pedig színész, szintén fekete öves (1.dan), bár ő kevesebbet mutat meg belőle. Aki teheti, nézze meg a filmet, remélhetőleg lesz hozzá egyszer majd felirat is (sokan várják), de önmagában is megéri a látvány, a karate - szerintem - méltó bemutatása.
A DVD-ről...
