Keleti Szél <ázsiakult>

Miike rég várt filmje Tarantinoval a Sukiyaki Western Django (2007) a spagettiwestern japán változata a rendező bizarr stílusában. Bár japán, az egész filmet angolul forgatták, ezért igen nehéz érteni a szöveget a japán szereplők akcentusa miatt, de őszintén szólva Tarantino beszéde sem jobb. A film még tavaly nyár végén debütált, majd ment a velencei és torontói filmfesztiválokon is. Amerikai bemutatója idén lesz, de már megjelent DVD-n, sőt, 20-án jön a blu-ray. A rendező, Takashi Miike és Masa Nakamura írták a forgatókönyvet. A szereplők: Hideaki Ito, Masanobu Ando, Koichi Sato, Kaori Momoi, Shun Oguri és még sokan, plusz Quentin Tarantino. Velencében Arany Oroszlánra jelölték a filmet.
A Sony forgalmazza: http://www.django-movie.com/
Trailer: http://youtube.com/watch?v=S61ySyaJQSE

Már az első képsorok gyomorforgatóak, de látványosak és stílusosak is, egyből Quentin Tarantinot láthatjuk. A zene jól megadja a film hangulatát, Kôji Endô írta, és már volt róla szó. A történet kicsit kusza, de mivel westernről van szó, a lényeg a kimért lövöldözés. A 12. században játszódik a film, vannak benne lőfegyverek is és két ellenséges banda. A karakterek Segio Corbucci Djangoján alapulnak. Az egymással szemben álló fehérek és vörösek közé érkezik egy idegen bandita, amiről persze, beugrik Kurosawa Yojimboja (A testőr) is. A címben szereplő sukiyaki egyébként a spagetti westernre utal, mint japán étel. Az első jelenet nagyon feltűnő módon stúdiódíszletek közt zajlik, a falon festett nappal, gondolom, utalás az olasz verziókra. A mesterien kivitelezett, de egyben gagyi, mégis vicces, és drámai, véres jelenet jól ráhangol a filmre, az agyműködés itt leáll.

Az ellenséges bandák közül a fehérek szimpatikusabbak, elegánsabbak, és persze, ide osztottak több jóképű színészt, pl. Yusuke Iseya, Masanobu Ando. A főhőst Hideaki Ito játssza. A szöveget viszont tényleg iszonatosan nem lehet érteni, talán még japánul is jobb, akkor legalább nem erőlködök :) A díszletek, jelemezek nem valami korhűek, a falakon fotók, a kézben pisztoly, cigaretta, de ez kicsit sem zavaró, hiszen enélkül nem nagyon lenne western. És sajnos az is a műfaj tartozéka, hogy sokszor nem történik semmi, és ezért már az első félórában a végét várom. Aztán jön egy durvább rész meg sok furcsa. A harcok persze, Miikéhez illően véresek. Érdekes film, de szórakoztatónak nem nevezném, legalábbis én a felénél kikapcsoltam. Sok helyen megosztotta a közönséget a mű, úgyhogy másnak még bejöhet.