Breath

 
http://www.imdb.com/title/tt0901475/
http://youtube.com/watch?v=GmwWZrGLgBg

BREATH (숨) aka Soom, vagyis Lélegzet (2007), koreai dráma. Rendezte Kim Ki-duk. Főszereplők: Chang Chen (Tigris és sárkány, 2046,…), Ha Jung-woo aka Zia (Time), Park Ji-a. Fényképezte: Sung Jong-moo (Time).

A hónap végén jelenik meg DVD-n Kim Ki-duk legújabb filmje, a Breath (Lélegzet), amelyet még tavaly tavasszal mutattak be a koreai mozik, és Cannes-tól kezdve sok fesztivált is megjárt. Ott egyébként Arany Pálmára is jelölték. A 84 perces dráma egy halálra ítélt rab és egy házasságában csalódott, életúnt nő kapcsolatának története, persze, jóval több filozófiával és változó évszakokkal. A filmszerepre előszört kért fel a rendező "külföldi" színészt, a tajvani Chent. (Ezt az új szokását meg is tartja Kim, következő filmjében, a 2009-re várható Bi-mongban a japán Odagiri Jo lesz.)

A film egy tévéhírrel indul, többször is bemondják, hogy a Jang Jin, a halálraítélt rab (akit Chang Chen játszik) öngyilkosságot kísértelt meg a börtönben, torkonszúrta magát egy kihegyezett fogkefével. Ennek – és a rendező filmjeire jellemző, nótórius szövegnélküliségnek – köszönhetően aztán az egész film alatt meg sem szólal. Persze, annál inkább beszédes a tekintete. Yeon (Zia) 30-as éveiben járó feleség, egy kislánnyal. Az amúgy is lehangolt nő egy szép napon egy idegen hajcsatot talál a férjénél. Az egyértelmű jel nélkül is könnyen rájönnénk, hogy nem stimmel a házasságuk… Egy vita után aztán a városban kóborol egész éjjel, és mivel nincs hova menekülnie a saját, elszúrt életéből, a hírekben látott férfit megy meglátogatni. Először nem engedik be, mivel a halálraítélt excsajának mondja magát, de a börtönigazgató meggondolja magát. Őt csak tükröződni látjuk a filmben, de szintén érdekes szereplő, a biztonsági kamerákon keresztül kukkolja a románcot. A nő évszakok szerinti poszterekkel jön legközelebb dekorálni, és könnyedén magába bolondítja a rabot, aki négy cellatársával oszt meg egy kopár, bútorozatlan, pinceszerű cellát. Egyik elitélt társa ráadásul vonzódik hozzá (mármint a férfihoz), és féltékeny is lesz, csakúgy, mint a férj, miután rájön, hova járkál a neje.

A film a Kim Ki-duktól megszokott szimbolikával, csodás képekkel szolgál és egy elég abszurd helyzettel, amely bár drámai és lehangoló, mégis felemelő és szép is egyszerre. Kivételesen nem társadalomkritika, hanem inkább csak románc, de sok elgondolkodtató elemmel az élet és halál témájában is. Nincs egyértelmű mondanivalója, de mindenki megtalálhatja az őt érdeklő vagy érintő részeket, az élet körforgásától a megtisztuláson, megbocsátáson át az elfogadásig, a fullasztó magány, a halálraítéltség és a rabság kérdéséig, ami úgy tűnik, nemcsak a rácson belül érvényesül. A rabok szinte alig beszélnek, a házaspár sem sokat, a néma karaktereket mégis elég jól megismerjük. Érdekes, elsőre valószínűtlen és unszimpatikus emberek, egy lökött nő, egy egoista férj, egy elitélt gyilkos, féltékeny, azonosnemű rabtársa és egy perverz börtönőr… S a tetejében még dalbetétek is vannak. A Time-nál jobban tetszett film, más se hagyja ki.

 

A bejegyzés kategóriája: FILM, KOREA
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük