Keleti Szél <ázsiakult>

Chow Yun-Fat és Ken Watanabe már igen járatosak a nyugati filmvilágban, így nem meglepő, hogy új ajánlatot kaptak egy közös filmre. A svéd Mikael Hafström  (1408) rendezte Shanghai egy thriller, amelyben egy újságíró (John Cusack) Shanghaiba utazik a II. Vh. előtt nem sokkal, és beleszeret egy nőbe (Gong Li), akinek férje van (Chow). Watanabe a város megszálló japán hadsereg egy hivatalnoka lesz. A filmet tavasszal forgatják, és jövőre várható.
[via monkeypeaches]

Hamarosan itt az új HeavensDust album, addig is hallgathatunk új dalokat és videót is tőlük myspace-en. A zenekar filmzenét is írt nemrég, 30 számot adtak a japán SS című filmhez, amit január 12-én mutattak be. Az SS (Special Stage) egy mangasorozat egy raliversenyzőről, most először filmesítették meg. A rendező Yoshinori Kobayashi. Trailer:
http://www.nipponcinema.com/trailers/ss_special_stage_the_movie/

Filmrészlet a zenekar új dalával (Blast): http://youtube.com/watch?v=dtfE4jUK6Nc
És ennek a dalnak a zenekari klipje: http://youtube.com/watch?v=XjK64Bly0CE

A dal szerepelni fog a készülő, Closure Leading The Way c. albumon is. A fenti linken erről még egy dalt meghallgathatunk, a I've Lost Too Much-t. A lemez februárban jelenik meg.

Korábbi albumaik:
http://asiafan.freeblog.hu/archives/2007/11/05/HeavensDust_Without_A_Voice/
http://asiafan.freeblog.hu/archives/2006/04/09/HeavensDust/

Nem ment gyorsan, de nagyon korrekt volt. Most ért ide a hongkongi utószülinapi ajándékom magamtól, két cd. Még január 3-án rendeltem a Yesasian. Azzal indult, hogy - talán csak a magyar kártya miatt - a rendelést visszatartották, amíg nem igazolom, hogy sajátom a visa, egy fotót kellett küldeni (email, fax) róla. Ez a csalások ellen van, először nagyon felháborodtam rajta, de már nem bánom, apróság.

Vidám, kaotikus, alternatív zene, harmónikával, furulyával, ukulelével stb. Érdekes, izgalmas, kicsit elborult, de hallgatható. A fiatal (27 éves) indipop zenész az elektronikus és folkzene elemeit kombinálja hagyományos könnyűzenével, mindenféle hangszereken játszik. Tagja a Gellers nevű zenekarnak is. Három szólólemeze jelent meg eddig, a Night Piece még 2004-ben, aztán a következő évben az L.S.T., most pedig a tavalyi, Exit c. albumát hallgatom. Az első dal, Parachute klipje:

http://www.shugotokumaru.com/
http://www.myspace.com/shugotokumaru

Elég hülyén hangzik, de annó azért hallgattam bele Kazuya Yoshii lemezébe, mert tetszett, hogy ugyanaz a keresztneve, mint a kedvenc Tekken2 karakteremnek playstationön, de hát, ez van. Megtetszett, és a lemez címe - 39108 - is jó fura. Sajnos nem tudtam kideríteni, miért ez a cím, talán 39 évesen és 108 naposan írta? 10.8-án született, inkább az lehet benne. 2006 őszén jelent meg a japán EMI-nál. Jó kis zene ez, végre nyugis, normális, sikitozásmentes jrock. Kicsit alternatív, egyszerű, fülbemászó dallamok, egy-egy keményebb számmal. Elég sok minden beugrik róla, folkroktól a Nirvanán át a Radioheadig, de inkább nem kavarnék meg senkit, tessék meghallgatni. Egyéni, kellemes hangulat, jó hang, igényes hangszerelés. A lemez egyik slágere az utolsó, Believe c. dal, íme live:

http://www.youtube.com/watch?v=gG0zM-NW9zw

Yoshii '66-ban született, 183 cm magas, 1988-tól a The Yellow Monkey zenekar tagja volt gitáros-énekesként, majd szólólemezei jelentek meg, eleinte Yoshii Lovinson néven zenélt. Legutóbbi, tavalyi lemeze a Hummingbird in Forest of Space címet viseli.

http://www.yoshiikazuya.com/

 
http://www.imdb.com/title/tt0765120/

A My Blueberry Nights (2007) Wong Kar-Wai első angolnyelvű filmje, hongkongi-kínai-francia produkció, 10M dollárból készült, Amerikában forgatták, és a tavalyi Cannes Film Festival nyitófilmje volt. Főszereplők: Jude Law, Norah Jones, Rachel Weisz, Natalie Portman, David Strathaim, Cat Power. A filmzenéről már írtam, Shigeru Umebayashi és Ry Cooder nevéhez fűződik. Az operatőr Darius Khondji. A film a magyar mozikban nyár elejétől várható.

A Wong Kar-Waitól megszokott hangulatot és látványt ez a film is hozza, annak ellenére, hogy az operatőr nem a "szokásos" Chris Doyle, hanem az iráni-francia Khondji, aki olyan filmeket csinált korábban, mint pl. a Hetedik, Evita, The Beach, és vele fog WKW a következő filmjében (The Lady From Shanghai) is dolgozni. Ami még eltérő, leszámítva a szereplők bőrszínét és anyanyelvét, hogy viszonylag egyszerű, kerek és összefüggő sztori van a filmben, legalábbis a korábbiakhoz képest, bár így is három különálló kis történetet foglal magába. Nekem egy kicsit olyan volt, mint egy road movie, bár út és utazás pont nincs, vagyis nem látható benne, maximum jelképesen, de végül is arról szól, hogy a főszereplő (Norah Jones) körbeutazza Amerikát, itt-ott munkát vállal, érdekes embereket ismer meg, aztán megérkezik.

Jeremy (Jude Law) egy kávézót vezet New Yorkban, ide tér be  Elizabeth (Norah Jones), miután a pasija dobta egy új nőért. Beszélgetnek, majd a nő zárás után még visszatér, és megkapja a maradék áfonyáspitét, ami minden este megmarad, pedig nincs vele semmi gond, finom, csak mást választanak a vevők. Később visszajáró vendég lesz, a férfi vígasztalja, egy napon pedig elköszön. Az utca túloldalára a leghosszabb úton megy át: egész Amerikát bejárja, hogy munkába menekülve, új életet kezdve elfelejtse az exét. Először egy bárban és egy kávézóban vállal munkát, és minden nap képeslapot küld Jeremynek, de nem árulja el, honnét. Egy rendőrrel (Strathaim) ismerkedik meg, akit éppen a felesége (Rachel Weisz) hagyott el. Később odébbáll, és egy kaszinózó nővel (Portman) találkozik, akinek az anyagiak mellett az apjával van gondja.

Ahhoz képest, sőt, attól függetlenül is, hogy Norah Jonesnak semmilyen korábbi színészi tapasztalata nincs, ő volt az első, fixen kiválasztott főszereplő, és jól alakított. A többiekre sincs panasz, profik voltak, kivéve talán a másik, szintén a filmvásznon debütáló énekesnőt, Cat Powert (Chan Marshall), aki bizonytalannak tűnt, de amúgy is csak két perc jelenete van. A képek festőiek, a zene pedig majdnem végig szól, a legtöbbször a trailerben is szereplő dalt, a The Greatestet halljuk (Cat Powertól). Néha, főleg az elején kicsit zavart is, hogy minden mondat után felcsendül valami muzsika, de sebaj. Valamiért sokat vártam a filmtől, amikor először hallottam róla, és többen emiatt is csalódhatnak. Az ázsiairajongók egy része meg talán pont fordítva áll hozzá, és bukást vár, mivel nyugati film, de az ő számításuk sem jön be, szerintem korrekt lett. Nem különösen kiemelkedő, de a rendezőtől elvárható színvonalú, érdekes, szórakoztató film, az én szigorú imdb skálámon olyan 7/10. Aki a 2046-on elaludt, az ezen biztos nem fog.

trailer: http://youtube.com/watch?v=86kckraMXtI
makingof: http://youtube.com/watch?v=ajFK_hYy1OQ

Ideje elővenni a régi poszom a témánkba illő videójátékokról. Ugyanis a népszerű Playstation játék, az Onimusha filmvászonra kerül. Már fel is építették a díszlet egy részét, és összeálltak a cégek. A forgatás a kínai Hengdian World Studios-ban lesz, ahol pl. a Hero és a Warlords is készült. Ez csak azért érdekes, mert amúgy a történet Japánban játszódik, a 16. században. A játékban Takeshi Kaneshiro szerepel, róla mintázták a főhőst, és ő adja a hangját is hozzá, így szinte megkerülhetetlen, hogy a filmben is ő játsszon. Már folynak is vele a tárgyalások, úgy tűnik, kezdvező pozíciójából adódóan jól megkéri az árát (US$5M).

http://www.imdb.com/title/tt0107156/

Hsi Yen (1993), tajvani komédia. Ang Lee második filmje egy New Yorkban élő, homoszexuális párról, akik egy hölgyismerős vízumproblémáját házassággal oldják meg, egyúttal a férfi szüleit is megnyugtatva. A kamuesküvő azonban nem megy olyan simán... Ang Lee első filmjéhez (Pushing Hands) hasonlóan ez is az amerikai bevándorlás témájához kapcsolódik, de természetesen nem mellőzhetjük a tartalmi párhuzamot későbbi sikerével, a Brokeback Mountainnel (Túl a barátságon) sem. A fentieken túl a film fogadtatása miatt is jelentős állomása Lee karrierjének, ezt a filmjét jelölték elsőként Oscar-díjra (a legjobb külföldi film kategóriában), és megnyerte Berlinben az Arany Medvét illetve Seattle-ben is a fődíjat, és Golden Globe-ra is jelölték. Az 1992-es Asia-Pacific Film Festival fődíját pedig megosztva nyerte meg Ang Lee első filmjével.

Wai-Tung és Simon (ő nem kínai) meleg pár New Yorkban. Wai-Tung szülei Tajvanon szervezkednek, hogy valami ügynökségen keresztül feleséget találjanak a férfinak, ő pedig alig győzi elkerülni a dolgot. Közben a férfi egyik házának bérlője, Wei Wei már fizetni sem tud, a fiatal festőnő nehéz körülmények közt és illegális bevándorlóként él, ezért adódik az ötlet, hogy egyszerre megoldják a két gondod. A szülők a hírre persze szinte azonnal beállítanak, alig sikerült az újdonsult feleséggel összerakni a díszleteket, miközben a barát, Simon is a házban marad, mint főbérlő. A helyzetből aztán bonyodalmak és mulatságos helyzetek keletkeznek, és a bankett végére jól megismerjük a szereplőket, és ők is egymást. A film teljesen természetesen mutatja be a meleg pár viszonyát is, nem a megbotránkoztatás a cél, a poénok sem erről szólnak igazán. A film végül egymás megértéséről szól.