Agatsuma


http://agatsuma.tv/ (japánul)
http://www.domo.com/agatsuma/
http://www.myspace.com/agatsuma

Hiromitsu Agatsuma (Agacuma Hiromicu) 1973-ban született, japán popzenész, aki shamisenen játszik. A shamisen japán tradícionális hangszer, pengetős, 3 húrja van. Egyfajta lant, de hasonlít a bendzsóra is. Közép-Ázsiából származik, ahonnét Kínán át jutott el még keletebbre, és egyike a legismertebb, legjellegzetesebb japán hangszereknek (a koto, shakuhachi mellett). Agatsuma a shamisen játéknak a tsugaru-jamisen nevű alfaját képviseli, amely a Japán északi részén levő Aomori prefektúra zenéjéből táplálkozik. A hangszer is eltér ebben a stílusban, vastagabbak a húrok, és kisebb a pengető. A zene többnyire háromnegyedes, bár nem egészen a nyugati értelmezés szerint, és jellemző még, hogy a pengetővel sokszor rácsapnak a húrokra vagy a hangszert borító bőrre. Ezt a fajta tradícionális zenét újabban sok előadó próbálja modern stílusokkal (pl. jazz, pop, rock) ötvözni, és közéjük tartozik Agatsuma is.

A hangszeren 6 éves korától játszik, 14 évesen pedig megnyerte az országos tsugaru-shamisen versenyt. Hét lemeze jelent meg, amelyek közül az első, saját nevét viselő korong 2002-ben. Nekem 2004-es Beyond és idei En c. lemezét sikerült meghallgatnom. Jó hír, hogy zenéje könnyen beszerezhető online boltokból (amazon, itunes stb.), és itthon is több helyen kapható (pl. musicland.hu). A lemezeken természetesen a shamisen dominál, nyugati zenével kombinálva, de több hagyományos, japán hangszer is megszólal.

Az ázsiai népzene poppal való keveréséről sokan talán az olcsó, “tucat” new age lemezekre gondolnak, pedig találni igényes, eredeti lemezeket is a témában (pl. Samurai Collection). Mindenesetre nehéz szóban elmagyarázni, hogy mitől jobb ez, mint bármely más, szinti aláfestésre keletieskedő zene. Ha viszont belehallgatunk, akkor az első szám (Dawnlight –lásd itt) első pár másodpercében kiderül. Először is, Agatsuma játéka eszméletlen, úgy pengeti ezt a kevés húros, alig pár hangot megszólaltatni tudó hangszert, mintha gitár lenne, mindenféle rockzenészt megszégyenítő, pergő ritmusban és lendülettel. Persze, nem minden száma ilyen gyors, a következő (A Paper In The Air) pl. már merengősebbnek indul, és nem mind ilyen nyugatias, vannak hagyományos dalok is. Aztán van blues, dance, sanzonos melódiák meg minden. Szomorkásabb, lassú számok zongorával, vonósokkal, filmzenébe illően (Tears…), aztán funky (Shami’s Groove) és egy rockos, gitáros dal (Panther). Egy kicsit eklektikus az album…

2007-es, új lemeze már nem annyira tetszik. Sokkal jazzesebb, bár tény, hogy ettől egységesebb is. Igazából szinte végig jazz, úgyhogy aki az olyat szereti, annak jó. :) Az EN (jelentése: kapcsolat, kör vagy fesztivál) című lemezen viszont van végre vokál is, bár ez így talán túlzás – a Mogami Riverboat Song-ban pár sor hagyományos énekdallam szól, a kissé kaotikus Ushibuka Haiyabushi-ban pedig egy nő énekel. A kiadó (Domo) oldalán minden dalból van 1-1 perc minta, érdemes belehallgatni, mielőtt kiválasztjuk, hogy melyik lemezével ismerkedjünk meg elsőként (a Beyondot ajánlom). A fenti myspace linken is négy albumáról hallhatunk egy-egy dalt.

Kategória: JAPÁN, ZENE | A közvetlen link.

Eddig 5 hozzászólás érkezett

  1. harpo szerint:

    Valahonnan le lehet tölteni tőle albumokat, főleg az utolsót? Jpopsuki-n nem láttam.

  2. asiafan szerint:

    nem nagyon találtam én se.. hónapokkal ezelőtt fedeztem fel, és végül kénytelen voltam legális forrásból beszerezni :)
    de itt van két régije, ezek is nagyon jók:
    http://href.hu/x/34d0 http://href.hu/x/34cz

  3. harpo szerint:

    Nagyon köszönöm.

  4. Yi szerint:

    A Samurai Collection-ba volt szerencsém belehallgatni…no comment.
    Inkább ajánlom a Yoshida Brothers-t

  5. asiafan szerint:

    Agatsumát azért ne ítéld meg egy másik lemez alapján, amihez köze sincs, itt vannak fent a linkek hozzá. Nekem a Yoshida nem jött be, bár csak egy lemezbe hallgattam bele.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.