The Postmodern Life of My Aunt


http://www.imdb.com/title/tt0470984/

Aka: The Aunt's Postmodern Life. 2006-os, kínai-hongkongi film, mandarin nyelvű. Rendezte Ann Hui. Fsz: Siqin Gaowa, Chow Yun-Fat, Vicki Zhao. Filmzene: Joe Hisaishi.

Az előző rendszerből és korokból hátramaradt Mrs. Ye életét követhetjük nyomon a gyorsan változó és növekvő Shanghai nagyvárosában, a toronyházak, mobiltelefonok, régi épületek, régi életek, tradíciók, egyszerű emberek közti ellentétek mentén. Nem könnyű a mai világban eligazodni, különösen annak, aki másban nőtt fel. Ez eleinte komikus jeleneteket okoz, majd egyre kevésbé vicces a dolog, és egyre inkább a szereplők személyisége kerül előtérbe. Ye magányos, kissé fafejű, de ügyes, energikus asszony, de rátartisága ellenére – legalábbis eleinte – meglehetősen naív, pedig sokan pályáznak a megtakarított pénzére. Pl. az udvarlója (Chow Yun-Fat) is, aki történetesen szélhámos… Trailer:

http://youtube.com/watch?v=IJ6TnUFMEjE

Bár a téma is izgalmas, igazából a színészek, konkrétan pedig Chow Yun-Fat miatt ültem le a film elé, és nem is csalódtam benne, sőt, a főszereplőnő és az egész stáb remekelt. Gondolom, a filmzenét szerző Jo Hisashi neve is ismerős… Érdekes film, még talán jó is, de az értelmét nem találom. Általában minden drámai, tragikus filmben, még ha sorra meghalnak is a szereplők, vagy kegyetlen gyilkolás folyik, ott van valami kis fény, valami szépség, remény, vagy felemelő felismerés, amit itt hiába kerestem. Talán realizmusra törekedtek, de azért ennyire nem lehet rossz. Nagy tragédiákat, érzelgősséget se várjunk, a szereplőktől némi távolságot tartva, szinte dokumentum-szerűen nézhetjük végig, hogy mennyire pocsék a világ és az élet, és talán így még jobban fáj is. Bár néha akad kedvesség, emberi dolgok, de csak kis, apró happyend-morzsákat kapunk, alapjában véve mindenki magányos, szerencsétlen, indulatokkal teli vagy csaló. S hogy mindez mennyire nincs felfűzve valamilyen esztétikai vagy erkölcsi fonálra, azt jól illusztrálja a film vége is: a főszereplő ül és eszik, és várjuk, hogy mi történik ezután, s egyszercsak, két falat közt jönnek a feliratok. Ezzel remélhetőleg nem árultam el a film csattanóját, ugyanis nincs neki. Valamiért mégis megfogott, leginkább a Jō Hisaishi komponálta fő dallam az, amit még most sem tudok kiverni a fejemből.

Kategória: FILM, KÍNAI | A közvetlen link.

Eddig 4 hozzászólás érkezett

  1. mirwen szerint:

    Joe Hisaishi a böcsületes neve…

  2. asiafan szerint:

    mindenféleképpen láttam már leírva, gondolom, a tuti a Hiszaisi Dzsó lenne, de azért azt inkább nem :)

  3. harpo szerint:

    Óh, Joe Hisiashi. Hát igen, nagyon nagy név. Szinte az összes Kitano filmhez ő írta azokat a csodálatos kísérőzenéket (Kids Return; Kikujiro, …) és persze sok más filmhez, animékhez is. Pont most szedtem le tőle egy rakás cuccot (Jpopsuki-ról, Mininova-ról), a klasszikus dolgai is gyönyörűek.

  4. harpo szerint:

    Na, most meg én írtam rosszul a nevét, szóval Joe Hisaishi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük