Paprika


http://www.imdb.com/title/tt0851578/
http://www.sonyclassics.com/paprika/

パプリカ (2006), japán anime, scifi, thriller. Az egyik legjobban várt japán animációs film idén a Satoshi Kon (Tokyo Godfathers, Perfect Blue) rendezte Paprika, amelyet az amerikai nézők május végétől láthatnak, és remélhetőleg idővel hazánkba is eljut DVD-n. A Yasutaka Tsutsui 1993-as regényéből készült film tavaly ősszel debütált a Velencei Filmfesztiválon, ahol Arany Oroszlánra jelölték, aztán New York, Pusan, Hongkong és Tokyo után decemberben a magyarországi AniFest műsorán is láthatták a szerencsésebbek.

Tudósok kifejlesztettek egy eszközt, amellyel a terapeuta be tud lépni a lelkileg problémás betegek álomvilágába, ám amikor ezt a (DC Mini nevű) szerkezetet ellopják, kitör a káosz. Ugyanis a fejlesztés még nem teljes, biztonsági hiányokkal küszködik a program, nincs megoldva az álomba való belépés ellenőrzése, ami csak a kisebb gond, a probléma ugyanis kétirányú: az álomlények is el akarnak szabadulni. Egyedül csak Paprika állíthatja meg őket – a fiatal pszichológusnő, aki nevét bizonyára hajszínének köszönheti. Ki volt a tettes, és mit akarnak az álmok, s rajtuk keresztül a szereplők?

A regény megjelenését követően sokan úgy gondolták, hogy a történetet szinte lehetetlen filmre vinni a fantáziadús, bonyolult képek miatt, azonban 2003-ban, amikor a szerző, és a már korábban rajongójává vált rendező találkoztak egy anime magazin rendezvényén, az író felkérésére megszületett a közös elhatározás a film elkészítéséről. Kon nemcsak rendezte, de filmre adaptálta is a könyvet, amelynek során valamennyire leegyszerűsítette a sztorit és elhagyta belőle a bonyolultabb pszichológiai szakszövegeket is. Tsutsui elismeréssel beszélt a történet Kon általi, egyedi megvalósításáról, a két művész stílusa és tehetsége tökéletes párt alkotott. A rendező korábbi műveiben (pl. Tokiói keresztapák) a realisztikus ábrázolás kapott nagy szerepet, ehhez képest itt pont az ellenkező végletet, az álmok irracionális világát kellett vászonra vinnie, ennek ellenére – bár látszólag tényleg nagy az ellentmondás – szerintem pont, hogy ez a film is nagyon “valóságosra” sikerült. Ennek egyik része a részletesen kidolgozott rajzok, másik pedig a karakterek többrétegű, egyedi és hihető módon ábrázolt személyisége, plusz az álomfolyamatok alakulása is épp olyan, ahogy lenni szokott. Ezek az abszurd, mégis ismerős jelenetek, az egyik képből a másikba átcsúszó, asszociatív ugrások, tipikus álomképek és az álomvilág sajátos szabályait követő rendszer az, ami mindannyiunk számára ismerőssé – és ezáltal még izgalmasabbá – teszi a film fantáziavilágát. Mintha egy álom válna valóra. Ami az animációt illeti, kiemelkedő munkát végeztek e téren is. Kon egy interjúban beszél róla, hogy egyszerre alkalmaztak kézzel és digitálisan rajzolt képeket és kompjútergrafikát, és hogy milyen nagy kihívás volt ezeket az eltérő módszereket használva egységes látványt varázsolni a nézők szeme elé. Sikerült.

Szenzációs film, zseniális történet, kitűnő karakterek, izgalom, lenyűgöző vizuális világ és felejthetetlen soundtrack. Utóbbit Susumu Hirasawa szerezte, aki nemcsak remek zeneszerző, hanem nagylelkű is, neki köszönhetően ingyenesen (és legálisan) letölthető a film főcímdala valamint egy, a filmzene albumról lemaradt dal itt:

http://www.teslakite.com/freemp3s/e/paprika/

A bejegyzés kategóriája: ANIME, FILM, JAPÁN, ZENE
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Eddig 11 hozzászólás érkezett

  1. manu szerint:

    És te végülis hol nézted meg? Moziban vagy a screeneren?

  2. asiafan szerint:

    tévén fotelből :)

  3. harpo szerint:

    Na, ezt én is nagyon várom dvd-n, remélem tényleg kiadják nálunk
    is. Jó lenne.

  4. harpo szerint:

    Jah, OST-d van, mert tudok adni linket?

  5. asiafan szerint:

    van, köszi

  6. Hikaru szerint:

    A dvd ára nem semmi…9000-ért láttam nemrég…

  7. asiafan szerint:

    a két lemezes kiadás 2990 ft, szerintem a blurayt láthattad

  8. Hikaru szerint:

    Meglehet…nem nagyon értek a technikai részéhez :S

  9. 21977 szerint:

    Én az Urániában láttam tavaly a Girl Who Leapt Time-val egy napra rá/vagy előtte.

  10. buda szerint:

    A grafika gyönyörű de a sztori kicsit sántít:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.