Memoirs Of A Geisha


http://www.imdb.com/title/tt0397535/
http://en.wikipedia.org/wiki/Memoirs_of_a_Geisha
http://www.sonypictures.com/movies/memoirsofageisha/

Egy gésa emlékiratai, 2005, amerikai film. Rendezte Rob Marshall (Chicago). Producer: Steven Spielberg. Főszereplők: Zhang Ziyi (Tigris és Sárkány, Hős, 2046), Ken Watanabe (The Last Samurai), Gong Li (2046), Michelle Yeoh (Tigris és sárkány, A holnap markában). Zene: John Williams (Star Wars). A forgatókönyvet Arthur Golden regénye alapján Robin Swicord írta.

Mit keres egy hollywoodi film az ázsiaiak közt? Elnézve a témát – a japán gésák misztikus világa – és a rangos japán és kínai szereplőgárdát, van itt helye. Bár a színészek és színésznők honfitársai nem mindig gondolják így, a filmet nagy felháborodás övezte mind Japánban (ahol az a gond, hogy a nemes gésákat egyszerű kínaiak jelenítik meg), mind Kínában, ahol be is tiltották a filmet, mert a nemes kínai színésznőkre nézve érezték szégyenletesnek, hogy japán “prostit” játszanak, és azért is, mert a két ország nincs igazán kibékülve egymással. Nem mindenki fogadta azonban ellenségesen a filmet, Japánban egy idős, néhai gésa kedves levelet és értékes, antik kimonót küldött Ziyinek.

Arthur Golden 1997-es bestsellerje a 30-as évek Kyotójában játszódik. Sayurit és nővérét a család rossz helyzete miatt eladják egy-egy gésaháznak, ahol már gyermekként szembesülnie kell az élet nehézségeivel. Nemsokára konfliktusba keveredik a házban lakó sikeres gésával (Hatsumomo – Gong Li), akivel hamar ellenségekké válnak. Gésa tanulmányait is hamarosan fel kell adnia, és egyszerű szolgálólánykét nő föl, mígnem fel nem karolja és ki nem tanítja egy másik befolyásos gésa (Michelle Yeoh). Sayuri még kislányként, az utcán találkozik az egyik vállalat elnökével, aki olyan kedves hozzá (meghívja egy fagyira is), hogy elhatározza, neki szenteli az életét. Felnővén, sikeres és irigyelt gésaként újra találkozik vele, ám a helyzet egyre bonyolódik, szerelmüknek nem engedve teret. Nem sokkal ezután kitör a háború, a gésák kora pedig letűnik, rejtélyes hagyományikból bazári árú lesz…

Mivel az eredeti könyvet nem ismerem, ahhoz nem tudom hasonlítani a filmet. A gésák világának bemutatása elég romantikusra sikerült, a valóság ettől igen eltérő lehet, mindenesetre az szimpatikus, hogy sikerült őket másnak festeni, mint egyszerű prostituáltak. Igazából ez olyan jól sikerült, hogy szinte egyátalán nem látunk semmit abból, hogy végülis mit nyújtanak szolgáltatásként a gésák, kétlem, hogy a csevegés, tánc volna egyedül az áru. A történet szerint “művészek”, és valóban, értenek a zenéhez, táncolnak, és mozdulataik, járásuk, szavaik önmagukban is művészi értéket képviselnek. A főszereplő színésznők egy interjúban egyhangúan egyet is értettek abban, hogy kimonóban lépegetni már önmagában művészet, és hogy erre a filmre nehezebb volt felkészülniük, mint bármely más, akrobatikus mozdulatokkal teli akciófilmre. Zhang Ziyinek főleg, mert először játszott angolul. Ha tehát eltekintünk tőle, hogy mennyire követi a film az eredeti regényt és a valóságot, és hogy amerikai közönség számára készült, akkor egy szép, értékes alkotást láthatunk. A színésznők, a díszletek, a képek lenyűgözőek, a zene pedig szintén nagyon szép. A sztori drámai és izgalmas, fordulatokkal teli, és azzal együtt élvezhető, hogy a film igen hosszú, majdnem 2.5 órás. A film három Oscar-díjat nyert és egy Golden Globe díjat a filmzenéért, és anyagilag sem jártak rosszul a készítők.

Ziyi Zhang, Michelle Yeoh and Gong Li (far right) in Memoirs of a Geisha Ziyi Zhang and Ken Watanabe in Memoirs of a Geisha

Kategória: FILM | A közvetlen link.

Eddig 9 hozzászólás érkezett

  1. el mariachi szerint:

    Drámai és izgalmas lenne a sztori? nem tudom lehet, de én nagyon utáltam ezt a filmet. Egy kis romantika, egy kis rivalizálás, egy kis háború csak, hogy legyen valami vége az egésznek….közben a gésákról alig-alig tudunk meg valamit. Hosszú és unalmas. Az operatőr menti az egészet.

  2. asiafan szerint:

    minden relatív, én hónapokig tologattam félre a filmet, annyira nem volt kedvem megnézni, mert olyan rosszat vártam, lehet, hogy sikerült végletesen alámennem az elvárásaimnak :)

  3. arnold szerint:

    nem láttam és őszintén szólva nem is érdekel túlzottan!

  4. el mariachi szerint:

    Egyébként ha valaki komolyabban érdekel a téma, akkor ajánlom figyelmébe az 1995-ben kiadott Geisha: The Life, the Voices, the Art (A gésák: életük, hangjuk, művészetük) címmel megjelent nagyon komoly fotóesszét amelyet Jodi Cobb NatGeo-s fotós jegyez.

    A könyv elnyerte az Amerikai Sajtófotósok Társaságának különdíját és valóban nagyon közelről sikerült bemutatnia a kultúrát.

  5. Andris szerint:

    Nekem (nekünk) nagyon bejött a film. Mind a történetben, mind látványban és a kultúra bemutatásában nagyon ott van. Valamikor a felénél vettük észre hogy szinte kiszorult minden más a látótérböl, se telefon szünet, se wc, vagy valami kaja…
    Na és aki dvdn nézi házimozin, annak külön élmény.

  6. Zoya szerint:

    Nekem nagyon tetszett a film. A könyvet már régebben elolvastam, és onnan kaptam kedvet a filmhez is. Tehát lényegében végig tudtam, hogy mi fog benne történni, mégsem volt unalmas;) A filmkritikusok lehúzták, mert hogy állítólag semmi mondanivalója… De egy film nem csak attól lehet jó film, hogy mindig történik benne valami, és mindenképpen bele akar tuszkolni valami fennkölt gondolatot az ember fejébe. Csak meg kell nézni a filmben szereplő csodálatos képeket, közben hallgatni John Williams varázslatosan szép dallamait, és máris szerethetővé válik a film.

  7. Petra szerint:

    Én is olvastam a könyvet, de nekem az jobban tetszett, mert ott a gondolatait is leírja az író Sayurinak! Mondjuk a film sem rossz. A kimonók nagyon szépek benne… :)

  8. serena szerint:

    hát az első hozzászólónak mondanám, hogy ajánlom figyelmébe, h ez nem dokumentum film ha a gésákról többet meg akarsz tudni akkor dokumentum filmet vegyél ki a tékából ne pedig egy ilyet, amúgy nekem az eleje nem tetszett de a “felnött” kora szerintem jó. A főcímdal nekem is nagyon tetszett:)

  9. Enikő szerint:

    Bámulatos ez a film…
    Emberek,ezt más szemmel kell nézni,félretéve a mindennapokat,a kritikát,csak csodáljátok,mert ez egy művészfilm…,egy csoda,és még mindig nem elég hosszú…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük