Picnic

Shunji Iwai: Picnic (Japán, 1996)
http://www.imdb.com/title/tt0117338/

Három elmegyógyintézeti bentlakó piknikezni megy, hogy megnézzék a világ végét, amiről egy korábbi körútjukon beszerzett Bibiliában olvastak. Nem mondom, hogy kidobott idő volt a filmet megnézni, mert relatív, mindenesetre szerencsésnek tartom, hogy a rendező, Shunji Iwai rövidre szabta (72perc). Az alapján, amit olvastam róla és más műveiről, és hogy a szupercsodás Tanadobu Asano is szerepel benne, többet vártam. Végülis a beállítások, a zene, a művészfilm, mint olyan, jó volt; nálamnál sokkal sznobabbak akár megpróbálhatnak belemagyarázni is mindenféléket, szerintem nem szólt semmiről. A gyogyósok életét mindenesetre nem festette le sem vonzónak, vidámnak, sem úgy, mintha ok nélkül volnának bezárva, és mégis, megmaradtak emberinek, értelmesnek, megérthetőnek. Ezt mondjuk díjazom, afféle diplomatikus megközelítés, mert hát igen, emberek, és néha jobbak és okosabbak nálunk, de azért néha veszélyesek is, ha másra nem, hát magukra. A női főszereplő, Chara borzalmas, irritáló volt, ilyen károgós hangon rinyált, énekeléskor még iszonyúbb, el sem tudom képzelni, hogy lehet, hogy "civilben" ő egy popsztár. Ráadásul Tanadobu felesége. Most vagy ennyire jól játszotta a borzasztóan szarul viselkedő, idegesítő rettenetes nőt, vagy ilyen, és ők tényleg bolondok. A vége jelenet szép volt, látványos, de összességében felejthető az egész.

Kategória: FILM, JAPÁN | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük