Travellers and Magicians

(2003, Bhutan) imdb– –website– –trailer– –dvd

Nagy várakozásokkal tettem be a lemezt, mivel ez az első, a Bhutáni Királyságban forgatott film, és egyben az első bhutáni film amit láttam, a kettőből, ami létezik :)
Dondup, az edzőcipős ámde tradicionális térdzokniban és köpenyben utazó jóképő férfiú nagy sietségben van, lekéste a buszt, amivel a városba juthatna a világvégi faluból a hegyeken át, hogy ott aztán Amerikába induljon, álmai földjére. Bhután mesés hegyvidéki vadonjai közt nem ő az egyetlen, aki a tömegközlekedési eszközök hiányában a bejárhatatlan távolságokat stoppolással igyekszik áthidalni, hamar konkurenciára akad egy almaárus és egy szerzetes személyében. Végül közösen indulnak el, és csatlakozik még hozzájuk egy falubeli kereskedő a gyönyörűszép lányával, s a többnapos araszolást a szerzetes sztorizgatással teszi szórakoztatóvá: elmeséli egy férfi misztikus, buja és gyilkossággal fűszerezett történetét. Egy férfiét, aki elvágyódott a szülőhelyéről, hogy jobb és izgalmasabb életet élhessen.

Elég szimpla sztori, és mint egy perc alatt bárki rájöhet, a mese nyilván arról fog szólni, hogy ne hagyjuk ott a szép bhutáni falut a szép lánnyal, a csúnya, ismeretlen Amerikáért. Sebaj. A táj gyönyörű, az utazás még így is megéri, hogy azt hisszük, tudjuk hova vezet. Sok bölcsességet szór közben a hangszerét is szépen pengető szerzetes, néha találó, néha már kicsit demagóg módon. A szinészek, s különösen a főszereplő játéka kiváló, átérezzük a történéseket, még ha kintről túl könnyű is átlátni a sztorit, hamar bent találjuk magunkat a szép és tanulságos utazásban. Aztán ahogy a főhős is lassan leszokik az autóra váró távolba révedésről, úgy húz minket is a jelenbe a film, már nem keressük a végét, és csak egy kicsit zavar, hogy végül nem is találjuk: egyszercsak ukmukfukk jönnek a feliratok.

A rendező, Kyentse Norbu (a.k.a. Dzongsar Khyentse Rinpoche) nem egy mindennapi figura. Tibeti szerzetes maga is, reinkarnációja valami szent lámának. Az USÁ-ban tanult politológiát és filmkészítést, majd 1999-ben elkészítette az első bhutáni filmet (Phorpa/The Cup), egy komédiát focirajongó szerzetesekről Indiában. Itt van (volt) egy érdekes interjú vele, róla, a filmről, és hazájáról. Beszél arról, hogy 19 évesen (1980-ban) Indiában látott először filmet, tévében, és hogy most már Bhutánban két(!) mozi is épült.

FYI: Bhután egy himalájai királyság(!) Tibet alatt, Burmától balra. Kb. Svájc méretű (Magyaro. harmada), kevesen lakják (a királyság weboldala szerint 750 ezren, a CIA szerint 2.2 millióan.. hm. :). Délen szavannák, északon 7000+ méteres hegyek, nagy része természetvédelmi terület. Az országba kötelező a vízum, a turisták csak előre leszervezett csoportban utazhatnak, az egyéni utazás tilos. Antikvitást nem lehet kivinni, réginek látszó szuveníreket lefoglalják. Meglehetősen jól őrzik magukat, izgi hely lehet. A behozott cigire adót kell fizetni, Bhutánban tilos a dohányáru forgalmazása. Magyarország és a himalájai királyság között nincs semmilyen diplomáciai kapcsolat, vízumot Delhiben szerezhetünk be. … Úgy tűnik, egyelőre ez a film az egyetlen módja, hogy “kipróbáljuk” az autóstoppos utazást az országban. :)

A bejegyzés kategóriája: Bhután, FILM
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Eddig 2 hozzászólás érkezett

  1. Éva szerint:

    Ez az első bhutáni film, amit láttam… Érdekesnek találtam a viseletet. Bevallom, most láttam először ilyen köpenyt. De hogy bakanccsal vagy sportcipővel kombinálják, az eléggé furcsa (mindig mosolyognom kellett, amikor Dondupot láttam).
    Tudom, hogy nem a film vagy a zene kategóriába tartozik, de ismer valaki olyan oldalt, ahol a keleti országok hagyományos viseletéről többet lehet megtudni?

  2. asiafan szerint:

    google, wikipedia? :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.