Keleti Szél <ázsiakult>

Bár a kínai újév első napja január 23. volt, az ezzel kapcsolatos ünnepségek még hetekig eltartanak. Már csak azért is, mert 23-a hétfő volt, így az útlezárásokra nincs mód, ezért pl. a New York Chinatown-beli parádé 29-én volt, Flushingban (Queens) pedig ma. A flushingi kínai populáció már szinte megelőzte a belvároson (Manhattan) belüli, ősi, kínai negyed népességét számban, mindkettő kb. 34 ezer főt számlál (a különböző egyéb, ázsiai etnikumok nélkül), míg a teljes NYC városban közel félmillióan vannak. Ettől függetlenül a parádé szerényebb volt, mint a tavalyi Chinatownban, nem volt olyan gyilkos tömeg, taposás, és a sárkányok meg oroszlánok is kisebbek voltak. A helyi televízió, cégek, etnikumok és szekták felvonulói mellett sok koreai is volt. Képek:

Long Men Fei Jia (2011) kínai wuxia, rendezte Tsui Hark. Főszereplők: Jet Li, Zhou Xun, Chen Kun, Li Yuchun, Kwai Lun-mei, Louis Fan, Mavis Fan. A film némiképp remake-je a Dragon Gate Inn (1966) és New Dragon Gate Inn (1992) filmeknek (utóbbi producere szintén Tsui Hark volt), de a rendező szerint a film inkább egyfaja "re-imagine". A téma, a karakterek és a sztori nagy része, valamint a stílus mindenesetre hasonló. 2010 őszén kezdték a forgatást 3D-ben, majd 2011 decemberében mutatták be, ill. az idei, februári Berlinálén is vetítik. Az Asian Film Awardson eddig hét nevezést kapott a mű.

Nálam csak közepes lett a film, de ez főleg a bonyolult történetnek köszönhető, vagy amiért a dialógusokból nem sikerült még a végére sem kihámoznom, hogy ki kicsoda, és mit akar. A karakterek bemutatása sekélyesre sikerült, megalapozatlannak érződtek a fordulatok, viszonyok, mintha az egész sztori csak arra lenne, hogy ide-oda állítgassák a bábukat. Azt hiszem, a film túl nagy hangsúlyt helyezett a látványra, ami a harci jelenetek mellett főleg a 3D technológia használatáról szólt, és utóbbi állítólag nagyon jól is sikerült. Tsui Hark innovatív módon, ügyesen vetette be a harmadik dimenziót a wuxia műfajában elsőként, a néző arcába repülő farönkökkel stb. Egy kis fantáziával ezeket a megoldásokat a sík verzióban is észrevehetjük, biztos nagy élmény a film egy IMAX moziban. Nekem mindenesetre, 2D-ben kicsit hiányzott a sztoriból a fókusz és a mélység, pedig érdekesnek tűnt, ahogy a sivatagi vendégfogadóban összegyűlik mindenféle ember. Egy részük arra vár, hogy egy ritka vihar láthatóvá tegyen egy rég eltűnt, kincsekkel teli palotát, ahol aztán a kissé klisés végkifejlethez érünk.. Trailer.

Sosem hallottam róluk, de márciusban Budapesten lépnek fel, japán zenekar. Ilyesmi.

Saya Zamurai - Kardhüvely-szamuráj (2011) Japán. Író-rendező Hitoshi Matsumoto. Fsz: Takaaki Nomi, Sea Kumada, Itsuji Itao, Tokio Emoto.

Egy kardnélküli (de az üres hüvelyt azért viselő), gazdátlan szamuráj és 9 éves lánya menekülnek, mígnem a helyi uraság el nem fogja a párost. Az apa lehetőséget kap, hogy életben maradjon, ha a gazdag előkelőség szomorú kisfiát mosolyra tudja késztetni 30 napon belül. Ellenkező esetben harakiri. Elég népmesei történet, a vége már kevésbé, de a film erről a 30 - jobbára szánalmas - próbálkozásról szól. Nem is tudom már, hogy néztem végig, miközben a bénázásokról sejteni lehet, hogy viccesnek szánták, nem volt az. Hiába a komikus rendező, aki egyébként a Big Man Japant is alkotta, majd a 2009-es Symbolt, a komolyabb részeket leszámítva inkább fárasztó volt a film.